Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Paulinyi Oszkár: Az iratok elhelyezése / 68–78. o.

70 PAULINYI OSZKÁR kezelése nélkül, de lehet szó az egyes iratoknak darabonként való borítékolásáról is, amennyiben az iratok anyaga, formája, rongált állapota, vagy éppen belső értéke, jelentősége a fokozott gondosságú őrzést kívánja meg. A felállítási egység megválasztásában is a bevezetőben kiemelt két alapelvet kell szem előtt tartanunk: egyfelől az íratok egyszerű és gyors kezelésének biztosítását, másfelől pedig mind az őrzési helyen, mind a kezelés során a rongálódásnak vagy akárcsak kopásnak is minél tökéletesebb kiküszöbölését. Hogy e két szempontot miként egyeztethetjük össze egymással, ezt elsősorban maguknak az iratoknak a jellege határozza meg, amelyeknek a technikai kezelés szempontjából három főbb csoportját különböztethetjük meg, ú. m. 1. az okleveles anyagot, 2. a tulajdonképeni ügyiratokat s ezek segédkönyveit és végül 3. a különleges alakú darabokat, amelyek jobbára mint az ügyiratok mellékletei fordulnak elő. Az első csoportnál, az okleveles anyagnál annak belső jellege, a külső ismertetőjegyeik fontossága, a pecsét rendkívüli jelentősége és a pecsételés módja föltétlenül megkívánja az okleveleknek darabonként való borítékolását. De megkívánja az okleveles anyag értéke is. Az oklevelek borítékolásának kétféle módja lehetséges: a ragasztott,, egyik oldalán nyitott boríték alkalmazása és a csupán hajtogatott, a felső hajtások egymásba csúsztatásával záródó borítékolás. Bár az utóbbi költségesebb, mert nagyobb anyagfelhasználással jár, a két borítékolási mód közül az előnyt föltétlenül utóbbinak kell adnunk, miután sokkal nagyobb mértékben szolgálja az anyag védelmét, mint a ragasztott boríték. Míg az utóbbinál a kezelés során mind a kiemelésnél, mind a visszahelyezésnél közvetlenül az oklevéllel dolgozunk, a hajtogatott és zárt borítéknál az oklevéllel való közvetlen érintkezés a legcsekélyebb mértékre csökken, amennyiben a záróhajtásával felfelé fordított borítékot magunk elé helyezve, az oklevelet a borítékból kibonthatjuk a nélkül, hogy magához az oklevélhez hozzá kellene nyúlnunk. Ez a körülmény pedig ma, az okleveles anyagnak igen gyakori használata mellett kevésre nem becsülhető. További előnye a hajtogatott borítéknak, hogy benne nemcsak az oklevél, hanem még a kevésbbé testes pecsét is meglehetősen szorosan fekszik s kevésbbé csúszhat íde-oda.