Levéltári Közlemények, 14. (1936)
Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Paulinyi Oszkár: Az iratok elhelyezése / 68–78. o.
AZ IRATOK ELHELYEZÉSE 71 A boríték-méretek megválasztásánál a lehetőséghez képest a borítékolandó oklevelek méreteihez kell alkalmazkodnunk, még pedig annak szem előtt tartásával, hogy minden egyes oklevelet lehetőleg kiterített állapotban, hajtogatlanul borítékoljunk. Minden törés, hajtás — hogy úgy mondjuk — egy ,, locus mínorís resistentíae", amely idővel elkerülhetetlenül az oklevél rongálódására vezet. Az okleveles anyag kezelése s raktározása szempontjából igen kívánatos az egyöntetű, szabványosan méretezett borítékoknak az alkalmazása. Ezt minden aggályoskodás nélkül meg is tehetjük a nagyobb alakú okleveleknek megfelelő borítékméret megválasztásával, miután a szabványos méretezés egyetlen hátrányát, a kisebb méretű daraboknak el-elcsúszását a borítékban egyrészt a zárt borítékolással, másrészt a kellő felállítási mód megválasztásával a minimumra csökkenthetjük. A szabványos méretet meghaladó daraboknál is a leghelyesebb, ha azokat az általános felállítási rendből utólappal kiemelve kiterített állapotban borítékoljuk s mínt különleges alakú darabokat külön raktározzuk. A túlságosan nagy terjedelmű, vagy alakjuknál fogva csak tekercsszerűen kezelhető darabokat, nemkülönben a túlságosan testes, vagy nagyobbszámú pecséttel pecsételt okleveleket egyszerű borítékolás helyett lehetőleg kemény kartonlapokból készült dobozokban helyezzük el. A már borítékolt oklevelek raktári elhelyezésénél a következő szempontokra kell ügyelnünk: 1. Az okleveles anyagnak ma már gyakori tömeges átnézése a könnyebb kezelés és fokozott kímélet céljából kívánatossá teszi az okleveleknek kisebb hordozható tartókban való elhelyezését, 2. Az oklevéltartó berendezés formája s szerkezete olyan legyen, hogy azoknak kiemelése s átvitele alatt az oklevelek eredeti fekvőszíntje meg ne változzék vagy legalább is túlságosan el ne ferdüljön. Ellenkező esetben ugyanis a testesebb pecsétek ide-odacsúszása és ennek következtében mind a pecsétanyagnak, mind maguknak az okleveleknek a rongálódása el nem kerülhető, 3. Az oklevéltartók tűzbiztos anyagból készüljenek s elzárhatók legyenek, hogy veszély esetén az okleveles anyag az egyes oklevelekkel való közvetlen manipuláció nélkül magukban a tartókban könnyen és gyorsan menthető legyen.
