Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Paulinyi Oszkár: Az iratok elhelyezése / 68–78. o.

AZ IRATOK ELHELYEZÉSE. A levéltári szolgálatnak legsajátosabb s egyben legterjedelmesebb feladatköre, a levéltárivá érett iratanyagnak a gondozása, a maga belső mivoltában két egymástól meglehetősen elütő szegmentumra oszlik. Az egyik a levéltári iratok őrzése, a második pedig azoknak mentől tökéletesebb mértékű használhatóvá és hozzáférhetővé tétele a kutatás számára. Utóbbi feladatát a levéltári szolgálat valójában az iratanyagnak csak a legalaposabb s részletekbe hatoló átdolgozásával töltheti be; itt érvényesül a legteljesebb mértékben a modern levéltári szolgálatnak abszolút tudományos jellege, a levéltárnok tudományos felkészültsége és a tudományos szempontoknak az alkalmazása. Mondhatni tehát: a levéltári szolgálatnak ez a legmagasabb rendű síkja. Ezzel szemben a másik feladatkör, az iratanyag elhelyezése és őrzése — s bennünket közelebbről ez alkalommal ez érdekel — inkább csak technikai kérdéseket ölel föl, amelyek megoldásában a helyes utat jobbára csak a gyakorlat aprólékos, de emberöltőkön át szerzett tapasztalatai mutatják. Látszólag kicsinyes, kevéssé figyelemreméltó kezelési problémák. A valóságban azonban helyes, kielégítő megoldásukon múlik a levéltári iratanyagnak a megmaradása és nem utolsó sorban annak használhatósága is. Két szempont követelményeit kell az iratok őrzésénél és kezelésénél egymással összhangba hoznunk. A biztonsági szempont az egyik: az íratok épségének megóvása mind elemi erőkkel, mind egyéb veszedelmekkel szemben. A másik szempont a gyors és sima ügyvitel szempontja, számvetés azzal a követelménnyel, hogy az íratok technikai kezelése minél kevesebb erőt és időt igényeljen. A technika mai fejlettsége mellett a követelményeket mindkét irányban kielégítő tökéletes megoldás önmagában véve nehézségekbe nem ütközik. Annál súlyosabb probléma