Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Fekete Nagy Antal: Istványi Géza: A magyarnyelvű írásbeliség kialakulása. (A Pázmány Péter Tudományegyetem Történelmi Szemináriumának kiadványai, 1.) Budapest, 1934. / 329–330. o.

IRODALOM 329 Istványí Géza; A magyarnyelvű írásbeliség kialakulása. A Pázmány Péter Tudományegyetem Történelmi Szemináriumának kiadványai, 1. sz. (Oklevél- és címertani tanszék) Budapest, 1934. 8°, 116. 1. — Míg a nyugati országokban a nemzeti nyelven írt oklevelek már a IX. században feltűnnek, a XIII. századtól pedig rendszeressé válnak, addig a gyakorlati, jogügyi írásbeliségnek magyar nyelven megszólaló első kétségtelen bitelű emléke egy 1485. évi latin levél aljára írt pársoros magyar köszöntő, Ebből a jelentéktelen magból fejlődött ki és terebélyesedett el a magyarnyelvű írásbeliségnek a XIX. szá; zad elején a kormányhatóságok latin nyelvét is kiszorító hatalmas fája. E magyar nyelvű írásbeliség kialakulásának és fejlődésének kezdeteit vizsgálja a szerző általános történeti és oklevéltan! szempontokból. Az első magyarnyelvű iratok a királyi udvar környezetében élő személyektől származnak, ami a renaissance-humanista világi iskolázásnak első sorban a királyi udvarban megnyilatkozó hatására vezethető vissza, A gyakorlat azonban mind szélesebb körökben terjed el és azt nem állíthatja meg a magyar műveltségnek a török hódoltság nyomán háromfelé és ugyanannyi irányra történt szakadása sem, A XVI. században a világi nagybirtokokon, melyeik bizonyos mértékben egyes helyeken kultúrcentrumokká fejlődtek, a levelezés és gazdasági ügykezelés terén mindinkább hódít a magyar nyelv. A kormányhatóságoknál, így a kamaránál is, kimutatható ugyan a magyar nyelv használata, azonban csak a vidéki, kisebb műveltségű tisztviselőkkel való érintkezésben, sokkal általánosabbá válik azonban a magyar nyelv használata a végvári katonaságnál, a magyar nemzetiségű városi és falusi lakosságnál, valamint a vidéki nemességnél. A magyar nyelv gyakorlata csakhamar átterjed Erdélybe is, ahol sokkal nagyobb szerephez jut, mint az anyaországban, mert itt a kancellárián és az országgyűlésen a latinnal csaknem egyenrangúvá válik. Legnagyobb jelentőségét a magyar nyelv a hódoltsági területen érte el, ahol úgyszólván hivatalos nyelvvé vált a községi közigazgatásban, sőt a törököknek a bécsi és a magyar hatóságokkal való érintkezésében hivatalos diplomáciai nyelvvé fejlődött. A teljes erővel, nyelvi tisztaságban meginduló magyarnyelvű írásbeliség végleges kifejlődése és egyeduralma azonban csak századok múlva következett be, aminek okát a szerző az országot kormányzó hatóságoknak, majd a török hódoltság megszűnte után a lakosság egy részének idegen voltában találja meg. Nyelvezet, oklevélstílus és szerkezet szempontjából vizsgálva a fejlődést megállapítja, hogy a nyelvi tisztaságban meginduló, de a latinból fordított formulákkal állandóan küzdő, a kifejezéseket megteremtő magyar nyelvű írásbeliség a latinos műveltség hatása alól szabadulni sohasem tudott és terjedésé-