Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Szabó Béla: Ember Győző: A commissariatus provincialis felállítása Magyarországon 1723-ban. Klny. a gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet 1934. évkönyvéből / 327–328. o.

IRODALOM 327 telenül nehézkes és a rendi társadalom igényeihez méretezett intézményt. Helyét 1874-ben a közjegyzőség veszi át. A hiteleshelyek működése az újkor első felében a régi keretek között folyt le; a külső hiteleshelyi tanúskodás megszüntetése óta (1723) azonban ez is csak a fassiók felvételére zsugorodott össze, Okleveleik hasonlókép a régi formákat követik, s 1840-ig latinul vannak kiállítva. Bár a XVII, század óta gyakran találkozunk magyar fogalmazatú contextusokkal is, a teljesen magyar nyelvű oklevelek csak az 1840. évi törvény óta honosodtak meg nálunk véglegesen. Nagy súlyt helyez a szerző a híteleshelyi protokollumok vizsgálatára, s e részben igen sikerült rajzát adja a hiteleshelyi kancelláriák működésének. Többek közt megállapítja, hogy e korban az oklevelek megfogalmazása legnagyobbrészt a protokollumokban történik. Ezeket a fogalmazványokat hivatalosan felolvassák, kijavítják, az így elkészült oklevélszövegeket azután lemásolják, megpecsételik és a feleknek kiszolgáltatják. Az írásbeli munka vezetője mindenütt a nótárius, akinek írnokok segédkeznek. Mindent tekintetbe véve megállapíthatjuk, hogy P, dolgozata komoly munka eredménye és mint Eckhart művének újkori folytatása, diplomatikai irodalmunknak kétségtelenül hézagpótló nyeresége. Kumorovítz B. Lajos. Ember Győző: A commíssaríatus provinciális felállítása Magyarországon 1723-ban. Különlenyomat a gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet 1934. évkönyvéből. — Ez a külföldi mintára szervezett intézmény volt hivatva az országlakosok és a katonaság között már több mint egy század óta fennálló ellentétek kiegyenlítésére, ami akkor, a Wesselényi- és Rákóczi-féle felkelések tanúsága szerint legégetőbb kérdése volt az országnak. E. a biztosi intézmény általános történetének érintése után végig kíséri a hivatal fejlődését az 1688as Kollonics-féle tervezettől végső kialakulásáig. 1696-ban gr. Bercsényi főbiztossága alatt már meg is alakult, de szorosabb utasítás híján, félév múlva befejezte működését. Pattachich 1700 körüli tervezete szolgált alapjául az 1715, évi országgyűlés által kiküldött bízottságoknak, amelyek egyéb feladatuk mellett az országos biztosi hivatal felállítására vonatkozó javaslatukat is előkészítették az 1723, évi országgyűlésre. Hoszszas tárgyalások után az 1723 : 99, és 100. te. szervezi meg az új hivatalt. A hat biztosi kerületre osztott ország főbiztosává a legalkalmasabb főurat, gr. Károlyi Sándort nevezi ki az uralkodó. A hivatal hatásköre szorosan vett feladatán, — a helytartótanácsnak a katonaság elszállásolására, élelmezésére, katonai kihágásokra vonatkozó rendeleteinek végrehajtásán — túl kiterjedt a speciális magyar viszonyoknak megfelelően a népvédelem úgyszólván valamennyi ágára. A maga idejében egyetlen központból irányított szerv volt, amely a hely színén látta és orvosolta a fejlődésében elmaradt ország bajait és