Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Ányos Lajos: Ruppersberg: Archive und Familienforschung. Korrespondenzblatt des Gesamtvereins der d. G. und A-vereine, Jg. 1934. / 318–322. o.

318 IRODALOM Zentralarchivs N

r 1. (I: 3). Tartu, 1931. 8°, 160 1. — Eestimaa Rootsíaegse Kindralkubernerí Arhíivi Kataloog. (Katalog des Estländischen Generalgoüverneursarchívs .aus der schwedischen Zeit) I—

II. Acta archivi centralis Estoniae Nr. 3—4. (T: 2). Tartu 1935—1936. 8°, VIII + 193, 194—526. — Jellemző az észt levéltári munka intenzitására, hogy a központi állami levéltár közelmúltban történt megszervezése után mindjárt hozzákezdtek a leltárak kiadásához is. Elsőnek a lengyel vonatkozású anyagnak, az ú. n, ,,Poíonica"-nak, majd a svéd korszak főkormányzóságának levéltári leltárát tették közzé. A lengyel vonatkozású anyag leltárának közreadását a füzet bevezetése szerint az tette szükségessé, hogy az észt történelem lengyel korszaka még nincs megfelelően feldolgozva. A leltár előtt öszszefoglaló ismertetést kapunk az észt és lengyel történeti kapcsolatokról és a kérdést illető történeti publikációkról, A leltár az állami központi levéltár anyagán a felállítás szerint megy végig, a függelékben pedig tizenegy nem állami levéltár neve szerepel hasonlóképen lengyel anyagával, A svéd anyagról két kötet szól. Az első három bevezető' tanulmányt foglal magában, melyek a korszak történetére vonatkozó eddigi kutatások állását, a főkormányzóság hivatali működését és levéltárát tárgyalják, A leltárt a második kötet tartalmazza. Úgy a tanulmányok, mint a leltárak kétnyelvűek: észt és német. Kovács Lajos. Ruppersberg: Archive und Familienforschung, Vortrag am 25, Deutscher Archivtag, Korrespondenzblatt des Gesamtvereins der d. G. und A-vereine. 82, Jahrg. 1934. 110—122. — Ruppersberg majnafrankfurti városi levéltárigazgató e terjedelmes előadásában nem kívánt szólni a családtörténelmi 'kutatás minden problémájáról, sem az összes feladatokról, amelyeket a genealógiai munkásságnak maga elé tűznie kell, hanem főként a hazájában legidőszerűbb kérdés megoldásához óhajtott útbaigazítást adni. Ez a kérdés így hangzik: Minő álláspontot foglaljanak el a családkutatással szemben ezidőszerint a német levéltárak és levéltárnokok és hogyan tehetnek eleget a családkutatás illetve kutatók részéről támasztott kívánalmaknak? Az előadást teljes egészében csak német ember értheti meg és csak német levéltárnok tudhatja kellőkép értékelni. Mi itteniek az előadó fejtegetéseinek jó részét nem olvashatjuk némi kényelmetlen érzés nélkül. Nekünk részben más fogalmaink vannak a családtörténeti búvárkodásról és másképen látjuk a levéltárnokok feladatát a vérségi kapcsolatokat kimutatni akarók — túlnyomóan magánérdeket szolgáló — munkálkodása irányában, A németeknél fajkutatásról van szó, illetve a tiszta fajiság igazolásáról, nem egyszerűen vérségi kapcsolatok megállapításáról, A német nemzeti szocializmus megszervezte az ú, n. Sippenamt-okat, amelyek az összes házasulandók-