Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Ember Győző: Largiadir, Anton: Das abt-st. gallische Archiv in Zürich. Festschrift Hans Nabholz, Zürich, 1934. / 317 - Kovács Lajos: N. Treumuth–O. Liiv: Polonica Eesti Riigi Keskarhiivis. Tartu, 1931. Eestimaa Rootsiaegse Kindralkuberneri Arhiivi Katalog. Tartu, 1935–1936. / 317–318. o.

IRODALOM 317 kap, amely kutatását a legideálisabban megkönnyíti és annak eredményességét igen előmozdítja, E célt szolgálja a könyv végén közölt, külön a személynevekből és külön a céhfoglalkozásokból összeállított mutató- Mind eme kiadásbelí jó tulajdonságai mellett is van azonban — nézetünk szerint — a kiadványnak egy kis fogyatékossága és ez a bevezetés vagy legalább előszó hiánya. Le vél tárismertetéshez, úgy érezzük, hozzátartozik a levéltár kialakulásának, a levéltári anyag történetének rövid, vázlatos előadása. Valamint általában, úgy e céhlevéltáraknál is érdekelt volna bennünket, hogy hogyan maradt fenn az anyag, hogy és mikor került mai őrzési helyére, mennyi hiány mutatkozik a levéltárak anyagában és honnan erednek e hiányok stb, A tudományos kutatót föltétlen érdeklik e kérdések és mielőtt hozzáfog az egyes céhek iratainak feldolgozásához, tájékozódnia is kell e kérdéseket illetően már csak az anyag jobb felhasználhatása céljából is. Ha Bálint. Largíadér, Anton: Das ab t-st, gallische Archiv in Zürich. Festschrift Hans Nabholz, Zürich, 1934, 329—341. 1. — L, két tanulságos példát hoz fel arra a levéltártörténetben gyakori esetre, mikor a levéltár egy része, a levéltár tulajdonosának életében bekövetkezett rendkívüli esemény következtében, idegen kézbe — akár hatóság, akár magánszemély tulajdonába — kerül és ott idegen levéltárba olvad. Ez volt a sorsa a Szent Gallení apátság levéltárának is, amelynek egy része 1712-ben mint hadizsákmány Zürichbe került és a zürichi állami levéltárban nyert elhelyezést, annak segédkönyveiben fel is dolgozták. Őrzése jelentékeny költséget jelentett a levéltár számára. Ezekre a körülményekre hivatkozott azután a zürichi levéltár vezetősége és a városi hatóság, amikor az apátság kérését, hogy a levéltári anyagot szolgáltassák vissza, a XVIII. és XIX, sz. folyamán ismételten elutasították, A proveniencía elve ebben az esetben csak 1931-ben tudott diadalt aratni a szűklátókörű és a tudományos célszerűség magasabb szempontjai iránt érzéketlen lokálpatriotizmuson. Jellemző azonban, hogy a wurmsbachí cisztercita apácakolostor iratait, amelyek a XVII, sz.-ban ugyancsak mint hadizsákmány kerültek Zürichbe, azonban nem a város, hanem egy család birtokába, a városi hatóság 1781-ben, amikor a tény tudomására jutott, visszaadatta a kolostor levéltárába. Amikor tehát nem önmaga ellen kellett döntenie, már a XVIII. sz.-ban érvényre juttatta a levéltártörténeti szempontból egyedül helyes elvet, amelynek napjainkban és hazánkban is minden levéltárrendezésnél irányt kell adnia. Ember Győző. N. Treumuth—O, Líiv: Poloníca Eesti Riígí Keskarhiivis. Lisa: Polonica teístes eesti archíivides. (Polonica im Estnischen Staatlichen Zentralarchiv. Anhang; Polonica in anderen archíven Estlands,) Publikationen des Estnischen Staatlichen