Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Szabó István: Bittner, Ludwig: Das Eigentum des Staates an seinen Archivalien nach dem österreichischen Allgemeinen Bürgerlichen Gesetzbuch. Festschrift Hans Nabholz. Zürich, 1934. / 299–301. o.

IRODALOM 299 Bittner, Ludwig: Das Eigentum des Staates an seinen Archivalien nach dem österreichischen Allgemeinen Bürgerlichen Gesetzbuch. Festschrift Hans Nabholz. Zürich, 1934. 299—328. — A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv igazgatója azt vizsgálja, hogy az osztrák polgári törvénykönyv és más jogszabályok milyen jogot biztosítanak az osztrák államnak saját levéltári anyagára. Minthogy az állam levéltári anyagának különleges tulajdonjogi helyzetét, bár ennek felismerése már útban van, pontosan általában még seholsem szabályozták, ez a tanulmány az osztrák viszonyokon messze túlmenő általános elvi, sőt szükség esetén gyakorlati jelentőséggel is bír s a kérdés vizsgálatához mintegy módszertani útmutatást nyújt. Természetesen B. is azt a felfogást képviseli, hogy az állam a saját levéltári anyagán szerzett tulajdonjogot sohasem veszítheti el, a „res extra commercium"-nak a római jogból reánkörökített fogalma alá foglalva azt. Az 1811-ben kibocsátott s ma is érvényben levő osztrák polgári törvénykönyv azonban ezt az elvet nem mondja ki, kérdés tehát, hogy az elv megközelítésére a törvénykönyv szabályai a gyakorlatban milyen módot nyújtanak, Abból indul ki, hogy a törvénykönyvben a tulajdonszerzés, megtartás és átruházás általános szabályainak az állam is alá van vetve, azzal a különbséggel, hogy az állammal szemben az elbirtoklás némileg meg van nehezítve. Reámutat, hogy az az ellenvetés, mintha az ingó dolgokra vonatkozó jogszabályok a levéltári anyagra nem alkalmazhatók, mert ez nem „értékelhető" fel, nem áll meg, B, szerint ugyanis a levéltári anyagra is pontosan illeszkedik az ,,előszeretet! ár"-ról szóló jogszabály. A levéltári érték felismerhetőségét a világháborút követő békeszerződések! is elismerték, hiszen bizonyos, Ausztria által kiszolgáltatott levéltári anyag értékét jóvátételi számlájára rendelték írni. Olyan szabály viszont, amely kimondaná, hogy az állam levéltári anyaga nem mehet át magántulajdonba, eddig Ausztriában nem adatott ki. Az 1923, évi Denkmal Schutzgesetz is csak általánosságban tiltja el az állam levéltári anyagának külföldre való kivitelét, de az elidegenítést, az Archivamt hozzájárulásától függővé téve, már megengedi. Minthogy a szabály a magántulajdonban levő anyagra is vonatkozik, az állam levéltári anyagának „res extra commercíum"jellegét természetesen nem fejezheti ki. Miként tehát más dolgot, jogszerű úton az állami levéltári anyagot is meg lehet tulajdonként szerezni. Gondolatmenete során itt érdekesen mutat reá B,, hogy előfordulhatnak olyan esetek, mikor a levéltári anyag ingatlan dologgá válik s így annak szerzési feltételeivel szerezhetők meg. Ez az eset akkor fordul elő, mikor a levéltári anyag ingatlan-tartozék lett, A tartozék a törvénykönyv szerint a fődolog tartós használatára rendelt vagy olyan dolog, mely nélkül a fődolog nem használható. Valamely épület építésére vonatkozó íratok, tervek stb. tehát az épület tartozékait képezik s minthogy az épület ingatlan, az említett íra-