Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Bánrévy György: Handbuch der Bibliothekswissenschaft. Hrsg. von Fritz Milkau. 2. Bd. Bibliotheksverwaltung. Leipzig, 1933. / 297–298. o.

IRODALOM 297 után a köztársasági török kormány valóban megoldandó feladatai közé sorozta a török levéltárügy súlyos kérdésének rendezését, amit a török nemzeti érdekeken kívül — melyeknek az intézmény első sorban fog szolgálni — az egyetemes európai történelem és különöseni a magyar forráskutatás jövője szempontjából is nagyjelentőségű, örvendetes vállalkozásként kell üdvözölnünk. Fekete Lajos. Handbuch der Bibliothekswissenschaft. Hrsg. von Fritz Milkau, 2. Bd. Bibliotheksverwaltung, Leipzig, 1933, 0, Harrassowitz, XV. 4°, 732 1, — A könyvtártudomány gyakorlati részének minden elképzelhető ágát magába foglalja ez a hatalmas gyűjteményes szakmunka. A vezető német könyvtárosok és egyben könyvtártudósok a szerzői az alapos tanulmányoknak, amelyek tizenöt fejezetben a következő tárgyakat merítik ki: helyiség, illetve épület, beszerzés, másodpéldányok, kötés és a birtokos feltüntetése, katalogizálás, felállítás és jelzetek, használat, felvilágosítások megadása, kézirat-, térkép- és zenei gyűjtemény, műszaki egyetemi, intézeti, hatósági és más szakkönyvtárak, könyvtárstatisztika, könyvtár és nyilvánosság, könyvtári jog, személyzet és végül nemzetközi kapcsolatok. Ezekben a túlnyomórészt gyakorlati vonatkozású értekezésekben mint sok tekintetben rokon területen a levéltárnok is talál a maga működési körébe vágó, vagy arra analógiaként alkalmazható kérdéseket és megoldásokat, közelebbi érdeklődésére azonban elsősorban a különgyüjteményeket tárgyaló kilencedik fejezet első két dolgozata tarthat számot. Hermann Degering, a berlini állami könyvtár kézirattárának volt igazgatója a könyvtárak kéziratgyüjteményeiről szólva megállapítja, hogy a kéziratgyüjteményeknek a modern könyvtárakban elfoglalt kivételes helyzete főként abból a történeti tényből ered, hogy sok könyvtár csírája, amelyből azután kifejlődött, éppen a mai kéziratgyüjteménye volt, Példák erre a szent-galleni apátsági könyvtár, a vatikáni könyvtár stb. A gyűjtemények növelése, kéziratok megvásárlása ma roppant anyagi áldozatot követel és így például Németország alig képes útját állani annak, hogy az elszegényedés folytán feloszló hercegi és nemesi magángyűjtemények piacra kerülő darabjai külföldre ne vándoroljanak, A levéltárvédelem kérdését is érinti az a kívánalom, hogy szakértő bizottság ügyeljen a kéziratoknak a külföld felé áramlására és hogy ilyen esetekbsn a kéziratnak legalább előzetes reprodukálása ki legyen kötve. Igen nehéz és felelősségteljes tehát a gyűjteményt vezető tisztviselő helyzete, mert gyűjteményét az anyagi lehetőségek szűk korlátai között csak jelentős és valóban szükséges objektumokkal szabad és kell gyarapítania. Ezért kívánatos, hogy a gyűjtemény gondozásában tapasztalatokat szerzett és azt alaposan ismerő tisztviselők közül kerüljön ki a gyűjtemény vezetője és ne kívülállót helyezzenek oda, (E tekintetben nincs különbség