Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Szilágyi Loránd: Gross, Lothar: Die Geschichte der detuschen Reichshofkanzlei von 1559 bis 1806. (Inventare österreichischer staatlicher Archive, 5.) Wien, 1933. / 286–289. o.

IRODALOM 289 ezek a kapcsolatok bár megváltozott formában, az újkorban ismét felelevenednek, amennyiben a német birodalmi kancellária és az osztrák udvari kancellária szervezete és ügyköre úgy I. Ferdinánd, mint utódai alatt hosszú ideig egybekúszálódott vagy egymást keresztezte s így olyan ügyeket, melyek a magyar király iurisdictiójából fakadtak, azonban ő saját udvari szerve, az osztrák udvari kancellária útján akart elintéztetni: újabb áttevődés folytán magából a vele kapcsolatba hozott vagy egyesített német birodalmi kancelláriából intéztek. Különösen annak latin expedítíója volt az, amely a hatáskörét képező diplomáciai ügyek mellett, melyeket latínul szerkesztettek, tisztára nyelvi okból az uralkodónak magyar alattvalóival való ügyeit is intézte, nem egyszer magukat a törvénykönyveket is szerkesztette. Marx Singkmoser, Péter Obernburger, Adam Altenstaíg, Hermann Questeriberg írása vagy legalább is neve bizonyára ismeretes mindenki előtt, aki 16. századi történetünk emlékeit akár a bécsi akár a hazai levéltárakban nyomozta s örömmel keresi fel L. Gross kalauzolása mellett szerény bureaujukban, a latin vagy a német expedítíóban ezeket a „névtelen" státusfér fiakat, akik — a szó eredeti értelmében — a betű erejével egy monarchiát igazgattak. De vannak L, Gross munkájának más tanulságai is. Az, amit a Reichskanzlei és az österreichische Hofkanzlei küzdelmeiről s utóbbinak a 17. század folyamán való díadalrajutásáról elmond, az analógia erejénél fogva fényt vetít több magyar problémára is, melyeket idáig nem tudtunk maradék nélkül megoldani. Az a szívós küzdelem, ahogyan az österreichische Hofkanzleí az ,,ín nomine Caesarís" intézkedésekkel a német birodalmi kancelláriával szemben minden hatalmat magához ragad, ahogyan a Geheimrat-ból a birodalmi alkancellárt kirekeszti, a magyar történet szempontjából sem közömbös eredmények. Különösen érdekes azonban az a folyamat, ahogyan az osztrák kancellária a külügyek terén megszerezte a teljes hegemóniát, amikor azután különböző eszközökkel, mint pl. a geheime Konferenz szervezésével (melyhez a birodalmi alkancellár szintén nem tartozott hozzá!) mindvégig meg is tartott, L. Gross munkája nagy és merész vállalkozás volt, egyszersmind bátorításul szolgálhat, hogy a leganalítíkusabb munkának is megvan a maga különleges értéke, ha az tudatosan egy nagy szintézis céljait szolgálja. Szilágyi Loránd. Levéltári Közlemények 19