Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Szilágyi Loránd: Gross, Lothar: Die Geschichte der detuschen Reichshofkanzlei von 1559 bis 1806. (Inventare österreichischer staatlicher Archive, 5.) Wien, 1933. / 286–289. o.

IRODALOM 287 amikor a birodalmi kancelláriában a középkori viszonyok helyébe, melyek még V. Károly alatt is dominálnak, újabb szerveződések lépnek — egészen a német-római birodalom haláláig, 1806-ig. A téma — annál a központi helyzetnél és sokirányú hatásnál fogva, melyet a birodalmi kormányzás Európa minden államával s elsősorban a német császárt adó Habsburg-dinasztia apró országaival s magával Magyarországgal szemben felmutat: önmagában is a legszélesebbkörű érdeklődésre tarthat számot. E mellett azonban methodikai szempontból is nagyjelentőségű. Mindazt, amit a középkori államhatalom működéséről, belső szerveződéséről tudunk, a történeti segédtudományok közé sorolt, valójában azonban már önállóvá fejlődött oklevéltannak köszönhetjük, mely a maga exakt módszereivel segítségére sietett az általánosabb jogtörténeti módszerekkel dolgozó kormányzat- és közígazgatástörténetnek, amely az államműködés funkcióinak apró finomságaival szemben hosszú időn át tehetetlenül állott. így jött létre egy új történeti résztudomány, mely főkép újkori vonatkozásban, általában az alkotmány- és kormányzattörténet, illetőleg az oklevéltan határán mozgott, rendszerint azonban megállt a középkori fejlődés végénél. L. Gross munkája ennek az új iránynak az újkorban való diadalra jutása, a középkori oklevéltanból kinőtt újkori diplomatikának (melyet a német tudomány külön szóval Aktenkunde-nak nevez) felfelé: a jogtörténet felé való kiépítése, ,,Célom volt — mondja ő maga — mindazok számára, akik olyan iratokkal foglalkoznak, melyek a birodalmi kancelláriából mentek ki, egy megbízható segédeszközt adni, amelyből felvilágosítást nyerhetnek arra vonatkozólag, hogy ezek az ügyiratok milyen körülmények között jöttek létre s milyen tényezők játszottak szerepet keletkezésüknél," Ennek megfelelően csupán az első rész foglalkozik a kancellária ,,külső", alkotmánytörténeti vonatkozásaival, amilyen például a birodalmi kancelláriának az osztrák udvari kancelláriához való viszonya, a többi fejezet valamennyi a kancellária belső életének s az ügymenetnek van szentelve. Külön vonul fel a hivatali hierarchia minden egyes tagja: a birodalmi főkancellár és az alkancellár (jellegzetes nevükön: Erzkanzler és Reichsvizekanzler), — a secretariusok és a koncípísták — a taxator és a Taxamt többi tisztviselői — a registratorok — a kancelláriai írno-