Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Szilágyi Loránd: Gross, Lothar: Die Geschichte der detuschen Reichshofkanzlei von 1559 bis 1806. (Inventare österreichischer staatlicher Archive, 5.) Wien, 1933. / 286–289. o.

286 IRODALOM iratokat együtt tartották, akár tárgyi, akár referens-csoportosításban s itt azután a regisztereknek, iktatókönyveknek, indexeknek van nagy szerepük. M. megállapítja, hogy az iratoknak foliószerű elhelyezése lenne az ideális állapot. Amikor azután az akták a levéltárba kerültek, akkor a cél az, hogy az iratok a proveniencia elvének megfelelően ugyanolyan kapcsolatban maradjanak egymással, mint voltak a kiállító hivatal regísztratúrájában. Ez a porosz rendszer, amely levéltári testekről beszél, míg a francia rendszer a tudományos szempontok szerint tartalmilag tagolt levéltári állagokká csoportosítja szét az iratokat. Nagyon fontos, hogy a levéltár anyagáról áttekintésünk legyen s erre szolgál a könyvtári katalógusnak megfelelő levéltári repertórium. A repertórium mindig kiegészíthető s gyakorlati célokat szolgál, míg a levéltári inventaríumok a lezárt anyagról adnak a tudományos szempontoknak megfelelő képet. A munka elolvasása után az az érzésünk, hogy alapvető munkával állunk szemben, ám megállapításai között nagyon sok van, amelyeket nem lehet minden országnak vagy bármely hivatalszervezetnek iratairól elmondani. Éppen az újkori élet szétágazó voltánál fogva az akták természete, formája s stílusa annyira eltérő, hogy az iratismeretet dogmatikus tételekkel megalkotni nem lehet. Hiszen M. maga említi, hogy a fasciculus Berlinben a legkisebb iratcsoportot jelenti, Münchenben egész iratsorozatot. A tudományos kutatás megkönnyítése volna, ha az irattan a maga terminus technicusait kategorikus imperativusként a gyakorlati életben megvalósítaná. Ez azonban csak akkor fog bekövetkezni, ha különböző részlettanulmányokból ki fognak tűnni azok az elvek, amelyek segítségével meg lehet majd alkotni az irattant és módszertanát. E cél megközelítésében van M, munkájának érdeme, hiszen töretlen úton akart egy új segédtudományt életre hívni. Hisszük, hogy munkája a nemzetközi tudományos életben ösztönző erővel fog hatni s az irattan csakhamar elnyeri megfelelő helyét a történelmi segédtudományok között. Bakács István János. Gross, Lothar: Die Geschichte der deutschen Reichshofkanzlei von 1559 bis 1806. (Inventare österreichischer staatlicher Archive. V. — Inventare des Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchivs 1.) Wien 1933. 8° 498. A Szent Római Birodalom legfőbb kormányszervének: a birodalmi kancelláriának története attól az időtől kezdve,