Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Bakács István János: Meisner, Heinrich Otto: Aktenkunde. Ein Handbuch für Archivbenutzer mit besonderer Berücksichtigung Brandenburg-Preussens. Berlin, 1935. / 283–286. o.

IRODALOM 285 állította is ki őket, míndíg első személyben szólnak s az uralkodó közvetlenül fejezi ki utasításait, E csoportba tartoznak a kabinet-rendeletek is. A legmagasabb állami hivatalok iratainál megmarad a stílus regius, sokszor szólnak az uralkodó nevében s ennek megfelelően vagy a többesszámot vagy a személytelen formát használják. Az 'államiratoknál általános jelenség, legjobban mégis az egyenlő rangú hivatalok egymás közötti iratain tűnik kí a kiadó és a címzett rangja. Az alsóbb rangú kiállítók iratai közé tartoznak a jelentések és a folyamodványok, A tanácsi jegyzőkönyvek, memorandumok, előterjesztések, véleményes jelentések azok az iratok, amelyekből a kiállító rangja nem tűnik ki. Az iratok analitikus vizsgálata alatt M, szerint az oklevéltan által megállapított módszertani elvek alkalmazását értjük, M. ugyanis az iratokat ugyanolyan részekre bontja, mint aminőkre a diplomatika az okleveleket, vagyis azt vizsgálja, hogy az aktákban milyen az invocatio, íntítulatio, salutatio stb. M. itt nagy részletességgel és a példák gazdag tárával mutatja be az általa vizsgált iratok szerkezetét. így állapítja meg, hogy az inscriptío vagy a borítékra vagy az irat utolsó oldalára került, oly esetben azonban, ha az irat meghatározott személyhez szólt, a szövegben ís nagy gondot fordítanak a címzett rangjának kiemelésére. Az uralkodók személyesen írják alá az iratokat, akadályoztatásuk esetén pótolják pecséttel. A függőpecsét helyett általában a rányomott pecsét szerepel, amely nagyon sokszor csupán csak az irat lezárására szolgál. Az állami hivatalok az aláírásnál egyébként mindig feltüntetik, hogy az írat kiadása kínek a parancsára történt. Az aláírás bizonyítja az irat hitelességét s e célból alkalmazzák az ellenjegyzést is. Az aktáknál eredeti értelmétől eltérő rendeltetést nyert a rubrum: most az iratok rövid tartalmi kivonatát jelenti, amelyet az írat külső lapjára jegyeztek fel. Az íratok formája tekintetében egyébként nincs semmi megkötöttség s azok összehajtása ís igen különböző. Az akták anyaga a papír, a XVIII, századtól kezdve a bélyeggel ellátott papír. A genetikus részben M. végigkíséri az iratot a hivatalba érkezése, vagy pedig az elhatározás pillanatától kezdve a fogalmazványon, jóváhagyáson, kiadmányozáson, tisztázáson, aláíráson keresztül a levéltárba való elhelyezéséig, amely út természetesen minden országban, sőt minden hivatalszervezetben más és más volt. A hivatalokban az