Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Bakács István János: Meisner, Heinrich Otto: Aktenkunde. Ein Handbuch für Archivbenutzer mit besonderer Berücksichtigung Brandenburg-Preussens. Berlin, 1935. / 283–286. o.

IRODALOM 283 munkálkodást, így a történelmi forrásoknak nyomtatásban való kiadását is, ámbár a levéltárosnak szakszerűen végzett egész levéltári munkáját már magában véve is tudományos tevékenységnek minősíti. Műve II., szintén több fejezetre osztott része, mely ti

A városi levéltár" címet viseli, azt a célt szolgálja, hogy az I, részben foglaltakat legalább részben konkretizálja. A csehországi városi, községi és kerületi levéltárak létrejöttének, a városi jognak és kancelláriának alapjait ismerteti, az I. mellékletben számos példát közölve az idevonatkozó írott emlékekből. E rész bővebb taglalásába, tekintve, hogy túlnyomóan helyi érdekű, nem bocsátkozunk. Hruby professzor e könyve nagy szaktudáson alapuló, rendszere tekintetében jól felfogott és előadásában is világos, értékes munka. Külön elismerés illeti azért, hogy művét mindenekelőtt a levéltárak, kiváltképpen a veszélyeztetett vidékiek megóvásának a szolgálatába állította. Czobor Alfréd. Meisner, Heinrich Otto: Aktenkunde. Ein Handbuch für Archivbenutzer mit besonderer Berücksichtigung Brandenburg-Preussens. Berlin, 1935. 8° 186 1. A XV. századtól kezdve az írásbeli emlékek száma nagy mértékben emelkedik. A közélet szükségletei, valamint a közlekedés fejlődése olyan igényeket támasztott, illetve segített elő, amelyeket az állam csak új hivatalok felállításával tudott kielégíteni. Ezeknek a hivataloknak érintkezését egymás között, valamint a magánszemélyek és a kereskedelmi élet szükségleteit már nem lehetett lebonyolítani a nehézkes, pergamenen írt középkori oklevelekkel, A pergamen helyébe a papíros lép s az egyesek és az államhivatalok által kiadott iratokat nem nevezzük okleveleknek, hanem aktáknak. Természetesen az oklevelek kiadása sem szűnik meg, hiszen ünnepélyes alkalmakkor továbbra is állítanak ki okleveleket. Kétségtelen, hogy a középkori oklevelek és az újkori hivatali iratok között hatályosság tekintetében nem lehet különbséget tenni. De nem tehetünk különbséget a külső forma szempontjából sem. Az újkori iratok tartalmi jellege, stílusa az, ami jeltér az oklevelek stílusától. Ma már általánosan elfogadják W. Bauer véleményét, amely szerint az oklevél önmagában teljes egész, önmagában megérthető, míg az akta eg|y intézkedési folyamatnak része, vannak elő- és utóiratai, amelyek segít-