Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Lakó György: Arhiivinduse käsiraamat I–II. (A levéltárügy kézikönyve) Tartu, 1936. / 273–279. o.

278 IRODALOM anyakönyvvitel módjáról a városi levéltárák rendezésének foelveiről, a városi hivatalok irattárainak ügyviteléről szólnak s ismertetik az összes észt városi, községi, egyházi és a fontosabb magán levéltárakat is. A könyv végén ismét találunk néhány olyan fejezetet* melyek általánosabb érdekűek. így Liiv Otto a levéltár és a való élet kapcsolatairól ír, megcáfolva azt a meglehetős általánosan elterjedt hiedelmet, hogy a kettőnek semmi köze sem volna egymáshoz. Hangsúlyozza ismét a levéltárak fontosságát a tudomány szempontjából, A múlt megismerése, mely a levéltárakra támaszkodik, karöltve jár az állami önállóság helyes értékelésével, az Észtországban isegyre általánosabbá váló családtörténetkutatás pedig az egyéneket szorosabb kötelékekkel fűzi a nemzettesthez és az országhoz s a családtörténet-kutatással világosodnak meg azok a biológiai és szociális tényezők is, melyek a nép kialakulására és fejlődésére fényt vetnek. De számos köznapi kérdés elintézéséhez is szükség van levéltárakra. A levéltárak tehát nem élettől idegen intézmények,, hanem jól rendezve és közhasználatra bocsátva nagy mértékben szolgálják mind az illető nép, mind más népek művelődési és gazdasági érdekeit s ismereteinek bővítésénél legalább olyan művelődési értéket képviselnek, mint a könyvtárak, A levéltáraknak megvan a maguk biztos helye és feladata minden rendezett társadalmi életformában. Kézikönyvünk utolsó értekezésjellegű fejezete — Vasár Juhart tollából — külön a családtörténetkutatással foglalkozik, ismertetve e tudományág fejlődését, észt szempontból való rendkívüli jelentőségét, továbbá a genealógia anyagát s ennek lelőhelyeit. — Végül Liiv Otto a levéltárügyi megbízottak (bizalmi személyek) fogalmával és működésével ismertet meg bemnünke»!;. Az észt levéltári törvény ugyanis levéltárügyí bizalmi személyek kinevezéséről intézkedik, akik a levéltárügy iránt érdeklődő, vidéken élő személyek sorából kerülnek ki s az egész országra kiterjedő hálózatot alkotva, tiszteletbeli megbízatásuk szerint az Országos Központi Levéltár igazgatója által adott irányelveknek megfelelően meglátogatják a helyi levéltárakat, vezetésükhöz tanácsokat adnak, a levéltárakról és levéltári anyagról észrevételeiket időnként közlik s a helyi levéltárügyet érintő kívánalmaiknak kifejezést adnak, A megbízottak tanáccsal szolgálnak a helyszínen hozzájuk forduló magánszemé-