Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - IRODALOM - Lakó György: Arhiivinduse käsiraamat I–II. (A levéltárügy kézikönyve) Tartu, 1936. / 273–279. o.

IRODALOM 275 A 2. fejezet levéltártörténetről szól. Említi a szerző, hogy már •az ókor kultúrnépeí, a zsidók, egyiptomiak, görögök, rómaiak is megőrizték a fontosabb dokumentumokat (delosi templom, athéni Minerva-templom) s rámutat arra, hogy a levéltár fejlődése a kereszténység elterjedésével, főleg a pápai hatalom kialakulásával vett nagyobb lendületet (a vatikáni levéltár eredete a IV. századba nyúlik vissza). Foglalkozik a kolostoroknak, mint az írástudók központjának fontos szerepével s a szintén egyháziak közreműködésével kialakuló udvari levéltárakkal, s a városi élet és a reformáció hatásával, mely a levéltárügy elméleti kérdései iránti fogékonyságot is magával hozta. Ekkor kezdenek foglalkozni a levéltárak rendezésének gyakorlati problémáival, kezdenek különbséget tenni levéltár és irattár között (Jakob vo<n Rammingen). A szűkebb értelemben vett levéltártudomány kezdete azonban későbbre, a XVIII. századba, a felvilágosodás korára esik & nagy előretörést a francia nemzeti levéltár szervezésével vett. Napoleon itt akarta egybegyűjteni birodalma összes levéltári anyagát s bár terve nem sikerült, a levéltári anyag összpontosítása egész Nyugat-Európában irányadó lett, •egymásután szervezték meg Hollandiában, Belgiumban, majd a többi országokban is a központi állami levéltárat. A fejlődés következő iokán már levéltári iskolákkal találkozunk, sőt a levéltártan az •egyetemi oktatásba is bevonult. A világháború ismét nagy hatással volt a levéltárügyre, elsősorban a háborús intézmények nagy aktatermelése, de a miatt is, mert ennek az anyagnak a fenntartása a papír, tinta stb. silánysága miatt új problémákat vetett fel. Ezeket a problémákat kémiai laboratóriumok segítségével, a nagy tömeg elhelyezésének kérdéseit pedig megfelelő selejtezéssel kísérelik megoldani. A világháború következményei közé tartozik végül az is, liogy a megváltozott államhatárok és államformák következtében számos levéltárról lehullott az a lepel, mely őket korábban borította, ez is csak szaporítva a levéltárosok kötelességeit. A következő rövid fejezet a modern levéltárnak a gyakorlati élet és a tudományos kutatás kielégítésében megjelölt feladatairól szól. Az első kötet legterjedelmesebb fejezetének szerzője, Perandi A. a levéltár rendezésének régi és új alapelveivel foglalkozik. Három régi rendszert különböztet meg: a betűrend-, az időrend- és a belső tartalom szerintit. Ma ezekkel szemben proveniencia rendszer uralkodik, mely -az észt levéltárakban is általánosan elfogadott. Ugyancsak hosszabb fejezet foglalkozik a levéltári anyag külső fajaival is. Megismertet a széria, a kötet, a regiszter, az oklevél fogalmával s fölfej ti a levéltári terminológiát. Ezt követi a levéltárrendezésről szóló rész, alapos utasításokkal az anyag átvételére, számozására, osztályozására és elhelyezésére, valamint régi levéltárak újjárendezésére vonatkozólag. Külön fejezet szolgál a kataló^usproblémák tisztázására: mire terjedjen ki a katalógus, 18*