Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Szabó István: A magyar levéltári irodalom feladatai / 7–22. o.

20 SZABÓ ISTVÁN tennivalók elsősorban a levéltárnokokra várnak, mert nekik a naponta kezeiken forgó anyagon keresztül önkéntelenül is meg kell ismerniök a levéltári anyagot létrehozó' szerv egykori működésének formáját és tartalmát egyaránt. A tanulmány is tehát, amely a levéltárt létrehozó szerv történetét ismerteti, — miként már említettük — •> egyúttal megismerteti a levéltári anyag tartalmi és szerkezeti összetételét is. Ügy gondoljuk, hogy ezt a célt főként az a monografikus hivataltörténet éri el, amely mindenekelőtt a hivatal belső életét, vagyis az ügyintézés módját,, valamint belső szervezetét akarja feltárni. Az ilyen monográfiák vázát a szervező, gerincét pedig az ügykezelési utasítások képezik, ezeket azonban a hivataltörténet írója induktív kutatás útján nemcsak ellenőrizni, hanem igen gyakran részben vagy esetleg éppen egészben pótolni iskénytelen. Elsősorban természetesen az egykori országos dicasteríumok történeteire van szükség, ami folyóiratunk hasábjain másként mint vázlatosan aligha juthat szóhoz. Ez azonban így is kielégítő lehet, mivel az országos dícasteriumok történetei a Magyar Történelmi Társulatnak is kiadási programmján szerepelnek. Ez a körülmény egyébként szinte parancsolja is, hogy folyóiratunk ilynemű tanulmányai ne legyenek egyebek, mint vázlatos ügykezelés történetek, így még a tervezett nagyobb kiadványoknak is hasznára válnak, a nélkül, hogy azokat kereszteznék. Hasonló' nagy szükség van újkori bíróságaink szervezetének és működésének tisztázására is, melyek vizsgálatát a jogszabályoknak inkább csak tartalmát kutató jogtörténetírásunk eddig nem méltatta kellő figyelemre. Ennek a következménye az, hogy ma jóformán a sötétben kell tapogatózni, mikor királyi bíróságaink belső életét, ügyintézésének módját keressük. Kidolgozásra várnak továbbá a városi és vármegyei ügyigazgatás belső mozzanatai is, de megbecsülésre méltó szolgálatot teljesít minden egyéb egykori közhatóság történetének feltárása is. A hivataltörténethez szinte észrevétlenül vezet az út a diplomatikai segédtudományoktól, A korai idők közigazgatástörténeti elemei nagyobbrészt a diplomatikából menthetők, szinte azt mondhatnánk, hogy a két tudományág között csak fáziskülönbség van: a diplomatika annál inkább a közigazgatástörténetnek engedi át a helyét, amint közeledünk a bő forrásanyagot hátrahagyó új korhoz. Akkor tehát, amikor a diplomatikai segédtudományok művelését