Levéltári Közlemények, 14. (1936)

Levéltári Közlemények, 14. (1936) - ÉRTEKEZÉSEK - Jánossy Dénes: Nem állami levéltáraink védelme / 105–135. o.

NEM ÁLLAMI LEVÉLTÁRAINK VÉDELME 115 a területükön lappangó uradalmi, társulati és családi levéltárak állapotáról jelentéstételre hívta fel a jegyzőket. Nem kis meglepetést keltett, mikor minden helyről nemleges jelentés érkezett. Ennek folytán bebizonyosodott, hogy csak helyszíni szemle, megnyugtató szóbeli felvilágosítás és az érdekeltek meggyőzése vezethet eredményre. Ugyancsak eredménytelen maradt Baranya vármegye főlevéltárosának az egyik múlt évi főszolgabírói tiszti értekezleten az alispán megbízásából előterjesztett szóbeli kérelme, hogy a főszolgabírók hassanak oida a jegyzőknél a gondjaikra bízott levéltáraknak a vármegyei levéltárba való beszállítása érdekében. Az önsegély eszközéhez folyamodott Heves vármegye főlevéltárosa is, akinek sikerült Sajószentpéter község urbáriumát és tanácsi jegyzőkönyvét letétképen a vármegyei levéltárban elhelyezni. Tekintettel azonban a nagy helyiséghiányra, mellyel a vármegyei levéltár anyagának elhelyezésénél küzködík, abba kellett hagynia eddigi akcióját. Valamivel több eredménnyel járt Zala vármegye főlevéltárosának igyekezete, aki a sümegi és tapolczai járások abszolútkorbeli iratait, — melyek a járásbíróságok padlásán pusztultak — továbbá a nemeshetési nemesi közbirtokosság, valamint több család levéltárát az utóbbi évek folyamán az enyészettől megmentette. A többi vármegyénél — tudomásunk szerint — ezidőszerínt sem hivatalos, sem magánakció nincs folyamatban, mely a nem állami levéltárak védelmére irányulna. Ebből a tényből azonban aligha hisszük, hogy a szóbanforgó probléma fel- vagy fel nem ismerésére következtetésbe bocsátkozhatnánk. Mindenütt tisztában vannak még meglevő levéltáraink megmentésének országos jelentőségével, de a vármegyei közigazgatás sokoldalú és a gyakorlati élet szempontjából sürgősebbnek tekintett feladatai veszik rendszerint igénybe a vármegyék vezetőinek minden figyelmét. A vármegyei főlevéltáros pedig, aki a mai rendszer mellett inkább közigazgatási fogalmazási tisztviselő, mint levéltáros, közigazgatási munkaterületén fejti ki elsősorban hivatali tevékenységét. Ha pedig történetesen levéltári funkciókat végez, terveire a helyi adottságok, a már említett hely- vagy pénzhiány gyakran csüggesztőleg hatnak. Végül pedig nem utolsósorban az a tény, hogy a vármegyei főlevéltáros a hazai levéltárügy központi szervével hivatalos kapcsolatban nem áll, kizárja annak lehetőségét, hogy a központi levéltári hatóságtól magárahagyatottságá8*