Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: Borsod vármegye levéltára / 73–122. o.

92 DR. KLEIN GÁSPÁR nács mindamellett újra sürgette

65 az ügy elintézését, de a megye a kitűzött terminusból nem engedett. Közben azonban terhelő vallomást jelentettek be a volt főjegyző ellen.

63 Bár a sok huza-vonat már unta a megye, de tisztviselőjének meg akarta adni a lehetőséget, hogy magát igazolja, vagy igazolhassa, így a kitűzött időpontot nem másította meg és olyan időre halasztotta a végleges tisztázást, mikor a levéltár hideg helyiségeiben könnyebben lehet dolgozni. Hogy azonban a dolog tényleg befejeződjék és a levéltár rendebeszedésének az ügyét is valamelyest előmozdítsa, újabb bizottságot küldött ki. Ez a bízottság megállapodott abban, hogy tagjai közül ketten-ketten, mikor a másodalíspánnak tetszik, a fő- és aljegyzők jelenlétében átvizsgálják a levéltárt, a hiányzó iratokat igyekszenek felkutatni és ha nem megfelelő helyen volnának, a rendes helyükre teszik azokat, s így a tényleges hiány mibenlétéről, a rendetlenség fokáról, a mulasztás nagyságáról pontosan meggyőződve, a levéltárt is valamelyes rendbe hozzák. A másodalíspán azonban erre a munkára egyelőre nem nagy hajlandóságot mutatott. Végre június 11-én megkezdhette a bízottság a munkáját. Ekkorra Bük Zsigmond több, elismervény nélkül kinn levő iratról elismervényt szerzett, több iratot behoztak, azonban ezek legnagyobbrészt olyanok voltak, melyekről azelőtt nem is tettek említést, s így enyhítés helyett inkább súlyosbították a helyzetet. Sok hiányt még mindig nem tudott pótolni a volt főjegyző. Egyes íratok a bizottság munkája folytán abból az íratcsomóból kerültek elő, melyet az első levéltárvizsgálat után vitetett a levéltárba. Az egyík kancelláriai rendeletet több más oda nem tartozó elismervénnyel együtt abban a tartótokban találták meg, melyben a megye privilégiumait őrizték. így volt a tokban Orosz András 1779. évből való s bizonyos ezüst tárgyak átvételéről szóló elísmervénye is.

67 Talált a bízottság több nemességígazolásí iratot és bizonyságlevelet, melyek sem a jegyzőkönyvekben, sem az íratok mutatójában nem szerepeltek. A vizsgálat végén a másodalíspán és a volt első aljegyző beismerték, hogy a hiányzó anyagot egykönnyen pótolni 65 Pol. Mand. Mat, I. fasc. I. 10. 44. jkv. 185. 1, 12. pont és Pol. Mand, Mat. I. fasc. I. 11. 44. jkv. 195. 1, 31, pont. 66 Pol. Mand. Mat. I. fasc. I. 23, 24. 25. 67 Non sígnatam recognitionem super rebus certis argenteis ex archivo coimitatus anno 1779. ad se receptís. Pol, Mand, Mat, I. fasc. I. 28, annex, 1.