Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - In memoriam!: [Jakubovich Emil] / 1–4. o.

2 IN MEMÓRIÁM! 1927-ben a Múzeum levéltári osztályának vezetője lett s az általa nagy szeretettel és hozzáértéssel gondozott múzeumi levéltártól csak akkor vált meg rövid időre, mikor a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtára igazgatását vette át, A Múzeumnak 1934-ben történt újászervezése azonban alkalmat adott arra, hogy a szívéhez oly közelálló múzeumi levéltárhoz — mint annak most már igazgatója — visszatérjen és sikeres továbbfejlesztésén nagy buzgósággal munkálkodjék, Innen ragadta el a halál 1935. dec. 27-én, fájdalmas űrt hagyva maga után úgy a levéltárügy, mint a tudomány terén. Hivatalában mindvégig lankadatlanul fáradozott a levéltár gyarapításán és fejlesztésén. Minden törekvése arra irányult, hogy multunknak az országban szertefekvő írott emlékeit az elkallódástól megmentse a levéltár részére. Különösen nagy öröme telt a tudományos érdeklődéséhez közelálló középkori emlékek gyűjtésében, konzerválásában és közkinccsé tevésében. Mint tudóst, a történetkutató és nyelvtudós harmonikus egysége jellemzi, E harmónia gyümölcseként születtek meg tudományos eredményei, melyek sokszor úttörőek is, de mindig becsesek és ^kétséget nem hagyóan alaposak voltak. Egyik értékes tanulmánya folyóiratunk 1924. évfolyamában látott napvilágot, A Magyar Tudományos Akadémiának levelező, a Magyar Történelmi Társulatnak s a Magyar Heraldikai és Genelógiaí Társaságnak igazgató választmányi tagja, a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak pedig titkára volt. Mint tudós, épp olyan szerény, miként kiváló, mint hivatalnok pedig épp olyan odaadó tisztviselő, miként jó kolléga és hűséges, melegszívű barát volt, Dr. Pleidell Ambrus 1900-ban született. Az elszakított Érsekújváron végezte középiskoláit, majd a budapesti Eötvös-Kollégium tagja s a tudományegyetem bölcsészet karának hallgatója lett. Doktori oklevelének megszerzése után az 1924/25. években a Bécsi Magyar Történeti Intézet