Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - In memoriam!: [Jakubovich Emil] / 1–4. o.

IN MEMÓRIÁM! 3 tagja volt, 1925-ben pedig az Országos Levéltár tisztviselői Icarába lépett. A tehetséges ifjú magas kultúráltságra tett szert, mely mindenfele tiszteletet szerzett neki. Vérbeli történetíró volt s történeti képzettsége szerencsésen párosult nagy levéltári szaktudásával. E szaktudás az Országos Levéltár munkaterületem korát és állását meghaladó előkelő feladatokra képesítette s megbízást kapván folyóiratunk szerkesztésére, az egyetlen magyar ilynemű tudományos folyóirat évekre irányítása alá került. Mint folyóiratunk szerkesztője, elsősorban arra törekedett, hogy a levéltárügy parlagon heverő problémáira reáterelje a figyelmet, Maga is becses tanulmányt írt az iratkezelés, majd a gazdasági levéltárak kérdéseiről, de a csírájából még csak alig bontakozó levéltári irodalmunk fejlődését nagy lépésekkel vitte közvetve is előre, a problémák kitűzésével és azokra jeles munkatársak megnyerésével. Tekintete, mint levéltári szakembernek is, széles, nagy területeket fogott fel s a korszerű levéltári törekvések napirendre tűzésében nagy érdemeket szerzett. A Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányi tagja volt s történetírói munkássága kétízben is részesült tudományos jutalomban. Még jóformán kezdetén állott további nagy sikereket ígérő tudományos és levéltári pályafutásának, mikor a Gondviselés 1935. nov. 7-én elszólította közülünk. Fényes elméje és tiszteletet parancsoló jelleme gyönge, törékeny szervezetben lakozott, mely idő előtt felőrlődött a munka lázas iramában. Halk és finom egyénisége szeretetet árasztott és szeretetet keltett. Tísztviselőtársait valósággal testvéri viszony kötötte hozzá, annál fájdalmasabb a csapás, mely mindnyájunkat ért, Gagyí Jenő külügyminiszteri osztálytanácsos 1921bien lépett a külügyminisztérium szolgálatába. Előzőleg12 éven keresztül, melyből azonban többet háborús katonai szolgálatban töltött, az Országos Levéltár tisztid