Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Wellmann Imre: Az 1707. évi kassai gyűlés tárgyalásai / 42–72. o.

44 DR. WELLMANN IMRE tartalmi fontossága adja meg, hanem — talán elsősorban — az a mód, az a részletesség, ahogyan a tanácskozások menetét szinte lépésről-lépésre elénk tárják. Hasonlóan bő, szinte naplószerű jegyzőkönyv szinte párját ritkítja a Rákóczi országgyűléseiről fennmaradt tudósítások között. Csupán a bártfai követeknek az ónodi gyűlés alkalmával készített naplója veheti fel velük a versenyt részletesség dolgában, míg pl, a szécsényí ,,napló" sokkal szűkszavúbb, még csak nem is kivonatszerű.

5 A kassai jegyzőkönyvek különleges értékét éppen az adja meg, hogy a tárgyalások tartalmán és a végzéseken túl magát a vitát is megismerjük: megtudjuk, kik szólaltak fel és mi volt a véleményük a szőnyegre került kérdésekről, érdekes bepillantást nyerünk a szereplők egyéniségébe. Nemcsak az világlik ki ezekből a jegyzőkönyvekből, hogy még a felkelés ötödik esztendejében is alapvető kérdéseket kellett szabályozni, hanem arra is feleletet nyerünk, hogy mi volt ennek az oka, hogy milyen gyakran kellett megküzdeni a vezérlő fejedelemnek nehézségekkel és nehézkességgel, önzéssel, nemtörődömséggel, kényelemszeretettel és kicsinyességgel. A követek nem érkeznek meg a kitűzött időre, tehát már a gyűlés megindulása is keservesen megy; majd az előkészítő tanácskozások jutnak a részletkérdések zsákutcájába, fajulnak aprólékos vitává, annyira, hogy a gyűlés megkezdését el kell halasztani. Mikor aztán végre megindulhatnak a tárgyalások, ,,sok feles szóval" még több ,,diffícultasokat involváló kérdések" támadnak, napirenden van a panaszok, sérelmek előterjesztése, tiltakozás, vádaskodás; viszont, ha a közjóról van szó, a terhek alól igyekeznek kibújni, húzódoznak, nehézkesek, vagy — mint a rézpénz kérdésében — hozzánemértésükről tesznek tanúságot; előfordul, hogy egy bízottsági ülést „egyesek távolléte miatt" nem lehet megtartani, máskor meg mulasztások kerülnek napvilágra. Még Bercsényi is, aki különben lelke a tanácskozásoknak s állandóan diktálja a tempót, még ő is hajlandó a vita hevében szem elől téveszteni az átfogó szempontokat és haszontalan részletekbe merül el. Szemmelláthatólag neki sincs nagy ínyére, ,,hogy alkalmasint kelletik magunkat (t. í. nemcsak a jobbágyokat) meg rónnunk (a 5 A bártfaí követek naplója: MHH. II. 27. 121—174., v. ö. Történelmi Tár 1895. 524—30. — A széosényi napló: Rákóczi tár I. 421—32. — Egyszerű tanácsülések tárgyalásait is ismerjük, pl. a miskolci senatus tanácskozásainak kivonatát Thaly közléséből: A székesi gróf Bercsényi család III. Bp., 1892. 516—19.