Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Ember Győző: Acta Borussica. Bearbeitet von Ernst Pozner. Berlin, 1932. / 293–295. o.

294 ISMERTETÉSEK ségtelen, hogy a Fontes elgondolóíra is ösztönzően hatott* Az egész világon páratlan porosz állami közigazgatás szervezete a 18, században épült ki. Ennek az építőmunkának menetét és egyes fázisait világítja meg az Acta Borussíca két sorozatban. Az egyikben aktakiadás és kormányzattörténeti feldolgozások keretében a hivatalszervezettel foglalkozik, a másikban a hivatalszervezet működésével kapcsolatos főleg gazdaságtörténeti kérdések monografikus feldolgozását adja. Érdemes lenne az egyes kötetek beható méltatására kitérni, ezen a helyen azonban meg kell elégednünk az első sorozat legutóbb megjelent 13, kötetének ismertetésével, amely E, Posner, a kitűnő berlini levéltárnok feldolgozásában 3 esztendő (1763—1766) kormányzattörténetí vonatkozású iratait bocsátja közre. Ez a kötet is szervesen kapcsolódik a sorozat korábbi részéhez, amelynek szellemét G. Schmoller és 0, Híntze határozták meg. Elgondolásuknak megfelelően sem az egész sorozat, sem az egyes kötetek nem korlátozódnak a szorosan vett kormányzattörténeti anyagra, illetve annak csupán jog- és közigazgatástörténetí részére. Felfogásuk szerint a hivataltörténetnek nem egyedül az a célja, hogy a hivatal jogi helyzetét megállapítsa és szervezetét megvilágítsa, hanem ezen felül a hivatal működését is nyomon kell követnie. Ezen a ponton különbözik az Acta Borussica az osztrák Fellner—Kretschmayr-féle kiadástól, amely a hivataloknak csak jogi helyzetét és szervezetét vizsgálja, azt is csupán az utasítások alapján, egy-egy találomszerű, fejlődéstörténeti szempontból olykor nem is lényeges időpontban ragadva meg, működésüket ellenben már nem méltatja figyelemre. Nagy előnye továbbá az Acta Borussícának, hogy az alsóbb hatóságokra is kiterjeszkedik, s így az egész hivatalszervezet bonyolult hálózatát kifeszíti a kutató előtt. Hibájául lehet ezzel szemben felróni, hogy az iratokat szoros időrendben közli, nem fogja egységes csoportokba öszsze, amivel az eligazodást a rengeteg felső, közép és alsó hatóság között lényegesen megkönnyítené, hiszen éppen a fenti célkitűzés eredményeképpen a köteteket nem csupán közígazgatástörténeti szempontból lehet használni, hanem a történettudomány valamennyi ága számára értékes anyagot rejtenek magukban és így a legkülönbözőbb érdeklődésű kutatók figyelmére tartanak igényt. Azzal, hogy a kiadók a hivatalok működésére helyezték a hangsúlyt, magukra vállalták a feladatot, hogy, az egész iratanyagot gondosan átnézik, a megalkuvást, hogy