Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Jánossy Dénes: Mayr, Josef Karl: Geschichte des österreichischen Staatskanzlei im Zeitalter des Fürsten Metternich. Wien, 1935. / 287–289. o.

ISMERTETÉSEK 287 gálát sikertelenségét, amiben egyik okát látta annak, hogy a forradalom egyáltalán kitörhetett. M. könyve egészen új szempontból ismerteti Metternich kormányrendszerét; megállapításai alapvetőek a Vormärz kereskedelem- és nagypolitikájának megértéséhez. Dr. Jánossy Dénes. Mayr, Joseí Karl; Geschichte der österreichischen Staatskanzlei im Zeitalter des Fürsten Metternich. Wien, 1935. Selbstverlag des Haus- Hof- und Staatsarchivs. 1—160. A bécsi házi-udvari és állami levéltár még a magyar történetírás nesztorának, Károlyi Árpádnak hivatali főnöksége alatt és utasításai szerint dolgozta ki azt a levéltárrendezési tervet, melyet a cs, és kir, külügyminisztérium 1913-ban hagyott jóvá, A munkaterv első feladata volt egy általános áttekintés összeállítása azzal a céllal, hogy a levéltár tisztviselői a gondjaikra bízott levéltárakat e munkálatok során módszeresen átdolgozva alaposan megismerjék és a kutatásnak hozzáférhetővé tegyék. További feladatnak jelölték meg az általános áttekintésnek sajtó alá rendezését és végül olyan monográfiák kiadását, melyek a régi megszűnt főhatóságok és udvari hivatalok belső életét vannak hivatva részletkutatások alapján ismertetni. Ez utolsó programmponthoz képest Gross Lothar hatalmas munkája hagyta el először a sajtót a német birodalmi udvari kancelláriáról, mely sorozatban most M. műve került a könyvpiacra. A szerző tolla nyomán megelevenedik előttünk Metternich alakja a bécsi államkancellária nagymultú épületében, Hildebrand és Pacassí ezen reprezentatív alkotásában. Nagy kitartással és eredménnyel végzett részletkutatásainak gyümölcseként sikerült M.-nak Srbík pompás Metternich j ét államkancellári tevékenységében sok ismeretlen adattal kiegészíteni, aki ellentétben a Bécsben székelő többi állami ill, udvari főhivatal vezetőjével, majdnem negyven éven át valósággal patrimoniálís módszer szerint tartotta kezében az államkancellária bonyolult szerkezetének irányítását. Nem tanácselnök, hanem úgyszólván miniszter volt korlátlan hatalommal és felelősséggel, de amellett atyai barátja tisztviselőinek, aki értette a módját annak, hogy beléje helyezett bizalmukat hosszú főnöksége alatt megőrizze.