Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Jánossy Dénes: Mayr, Josef Karl: Geschichte des österreichischen Staatskanzlei im Zeitalter des Fürsten Metternich. Wien, 1935. / 287–289. o.

288 ISMERTETÉSEK Mikor 1809-ben Parisból jövet kalandos utakon a tatai Esterházy-kastélyba érkezett, hogy a franciák elől elmenekült államkancellária vezetését átvegye, annak mind tisztviselői kara, mind regisztraturája többfelé szétszóródva várta a nyugodtabb idők elkövetkeztél Csak Radermacher udv. tanácsos, a kancellária külügyi osztályának vezetője maradt vissza Bécsben a schönbrunni béke előkészítésére. Tatán Metternich mellett Hudelist udv. tanácsos működött, Stadionnak egykori jobbkeze. Budán egy kis különítmény állt fenn Hormayrral, a levéltár igazgatójával és Dombay udv. titkárral az élén, míg a levéltárat és a regísztraturát a személyzet egy részével egészen Temesvárig küldték tovább, hogy a bizalmas iratok a franciák kezére ne kerüljenek. Mikor Metternich 1809 november végén munkatársaival együtt Bécsbe visszatért, az államkancelláríában újra egy kül- és egy belföldi osztályt állított fel. Az előbbit további három nagy referátumra osztotta a nyugati-, a középeurópai államok és a Levante ügyei szerint, de később a gyakori hatásköri összeütközések elkerülése végett célszerűbbnek látta e három referátum egyesítését, majd végül a belső szervezetnek olyan átalakítását, melynek alapján az egyik osztály a politikai levelezést, a másik pedig az összes adminisztratív ügyek intézését végezte, tekínttet nélkül arra, hogy azok kül- vagy belföldi vonatkozásúak voltak. E kettős tagozódásnak megfelelően két külön iktatója, irodája és kiadóhivatala volt az államkancelláriának. Kezdetben Metternich az egész postát személyesen bontotta fel. Az ügyek felszaporodása után azonban az adminisztratív vonatkozásúak felbontását és szétosztását az adminisztratív osztály vezetőjének engedte át, míg a politikai levelezést mindvégig kezében tartotta és osztotta ki feldolgozásra belátása szerint a referensek között. Különösen nagy terhet rótt az államkancelláríára Metternich munkabeosztása, aki rendszerint csak az esti órákban foglalkozott referenseinek előterjesztéseível és ennek folytán az ügyvitel egy része ,.színház utánra" maradt, ami a tisztviselőknek úgyszólván éjjel-nappali permanens szolgálatát vonta maga után. Ezt a rendkívüli szolgálatot azonban mindig pénz és egyéb jutalmakkal honorálta, Különben a diplomáciai tisztviselők akkori szokás szerint a külállamoktól is értékes ajándékokban részesültek, melyek