Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Bottló Béla: Konarski Kamizimierz: Novożytna archiwistyka polska i jej zadania. Archeion I. Warszawa, 1929. / 277–281. o.

280 ISMERTETÉSEK lapotot tünteti fel, akkor K. szerint tévesen rendezett levéltárral van dolgunk. Ilyenkor legtanácsosabb az anyagról cédulakatalógust készíteni s mikor már a cédulák készen vannak, csak akkor kezdjük el az átrendezést. A rendezés után a leltárkészítés következik, melynek súlypontja az irat tartalmára esik. Minden levéltári leltárat bevezetésnek kell megelőznie, amely a hivatal, a levéltárianyag és a leltár történetét tartalmazza. A hivatal történetét vázlatosan, szervezeti és nem politikai szempont szerint kell kidolgozni. A levéltári anyag története már részletesebb feldolgozást kíván és lehetőleg minden, az anyag használhatóságára jelentős momentumot fel kell említeni (a régi rend mibenléte, a rendezés elvei, stb,). A leltár története a régi leltáraknak sorsát is feltárja az utolsó leltárkészítés szempontjaival együtt. A leltárnak a következő rovatokkal kell rendelkeznie: 1. új és régi jelzet, 2. keltezés, 3. cím, 4. oldal- vagy lapszám, 5. megjegyzések rovata. A jelzeteknél fontosak a régí jelzetből az újba és az újból a régibe átvezető kulcskönyvek, A leltárba azon a nyelven vesszük fel az iratokat, amelyen szólnak. Az összetett levéltáraknál a leltárak leltárait külön leltárban foglaljuk össze, melynek első rovatába a sorszámot, másodikába az iratanyag raktári lelőhelyét, harmadikába a leltári iratok kezdetének és végének dátumát, negyedikébe a levéltár hivatalos elnevezését, ötödikébe a fasciculusok számát vezetjük be. A modern levéltári rendezésben könnyű kezelhetőségük miatt a cédulákra írt leltárak jutnak előtérbe. A leltár a levéltári rendezés befejezése. Az index pedig a leltár betetőzése. A régi indexek nagyon részletesek, a modern levéltári indexek egyszerűek, mert nem az egyes iratdarabok, hanem inkább az egyező tartalmú fasciculusok indexei. A tulajdonnevek mutatózásánál a variánsokhoz utalólapot teszünk; a tárgyi index készítése nagy és állandó figyelmet igénylő munka. Az index kétféle lehet: szerves vagy pedig enciklopedisztikus, A szerves index az iratanyagot főbb csoportokra osztja, melyek további alcsoportokra oszlanak. Az enciklopedisztikus index apriorísztikusan felvett logikai alapon nyugvó szubjektív vagy pedig a hivatal és regesztratura szervezetén alapuló index. Foglalkozik K. ezután az iratanyag konzerválásával, amely munka már nem annyira a levéltáros tudományos szakképzettségétől és munkájától, mint inkább az anyagi