Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Bottló Béla: Konarski Kamizimierz: Novożytna archiwistyka polska i jej zadania. Archeion I. Warszawa, 1929. / 277–281. o.

ISMERTETÉSEK 279 segédkönyvek is bizonyos mértékben használhatatlanokká válnak. Az egyetlen rendezés, amely K, szerint is célravezető, az, amely az eredeti ügykezelési rendet veszi alapul. A levéltár létének első pillanatától kezdve szerves életet él, a regesztratura egyes részei egymással szoros összefüggésben vannak. Ez a rendszer, ha néha különös dolgokat hoz létre, mégis a hivatal szerves folyamányaként keletkezett. A szerves rendezésnek alapelve az, hogy minden iratnak arra a helyre kell kerülnie, melyet akkor foglalt el, mikor a levéltár még az elevenen működő hivatalé volt. Lehetséges azonban, hogy a levéltári rendezési munka folyamán, vagy pedig az életszükséglet által diktálva új iratrendezési rendszer alakul ki, így pl, elképzelhető, hogy a külügyminisztérium egy részének iratanyaga földrajzi szempontok szerint, a diplomáciai állomásokat véve alapul, rendeztetik, A levéltárosnak a rendezési munkálatoknál nem szabad a rendezési elvekhez szigorúan ragaszkodnia, hanem figyelembe kell vennie az adott anyag mineműségét és az életszükségleteket is. Minden levéltári rendezésnek azonban legfontosabb elve a konzervativizmus. Annak, hogy az iratanyag levéltári lehessen, lényeges része a szervesség, amely, ha megbomlott, helyreállítandó. Ismerteti az akták létrejöttét, átvezet az ügyirat keletkezésének különböző fázisain, és megismertet az ügyirat elintézése utáni ténykedésekkel. Ismerteti a folyószámrendszer szerinti elhelyezés előnyeit, de a hátrányait is, a tárgyi csoportok szerinti elhelyezést, mikor is az iktatóban tárgyak szerint osztályozzák az ügyeket, A rendezésnél két esetet különböztetünk meg: I, a teljesen összekevert levéltáríanyag rendezését, melynek a) nincsenek segédkönyvei: iktató, fölszerelő könyv, elenchus, index, stb., b) vannak ilyen könyvei. II. a tévesen rendezett anyag átrendezése. Áz I—a, csoportba tartozó rendezendő anyagnál az iratanyag szétválasztásánál a jelzetek, sorszámok, papíranyag és írásjelleg igazítják el a levéltárost. Ha több levéltárból tevődött össze a rendezendő anyag, legelőször különböző levéltárakra bontjuk szét az anyagot s csak azután fogunk a levéltár rendezéséhez, melyhez mindig az anyag jellegének megfelelő módot választjuk ki. Az I—b, esetben a segédkönyvek alapján állítjuk vissza az eredeti állapotot. A rendezési munkát minden esetben meg kell előznie a hivatal történetére, szervezetére, valamint a levéltár történetére vonatkozó tanulmányoknak, Ha a levéltári leltár nem az eredeti ál-