Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Bottló Béla: Konarski Kamizimierz: Novożytna archiwistyka polska i jej zadania. Archeion I. Warszawa, 1929. / 277–281. o.

278 ISMERTETÉSEK az irattár fogalmát lényegesen eltérőnek látja. Lengyelországban a levéltárivá érett anyag határterminusa Lengyelország újjászületésének ideje, A szerző kifejti, hogy minden levéltárnak kettős feladata van: aktív és passzív. Az aktív feladat a levéltár iratanyagának az érdekeltek részére való rendelkezésre bocsájtásában áll, a passzív feladatot az iratanyag megőrzése alkotja. Kimerítően osztályozza ezután a levéltárak különböző fajtáit, majd pedig a levéltárral, mint hivatali funkcióval foglalkozik. Ennek kapcsán behatóan tárgyalja mindazon változásokat, melyek a levéltárat képző ható* ságok változása vagy megszűnése következtében jöhetnek létre: 1, megszűnhet a hivatal jogutód hátrahagyása nélkül, 2, jogutód hátrahagyásával. Ez utóbbi esetben a levéltárat a jogutód örökli s ilyenkor fordul elő az, hogyha több a jogutód, akkor a levéltárat egymás közt felosztják, ami különösen nemzetközi viszonylatokban fordul gyakran elő* A levéltárak felosztása elkerülhető úgy, hogy a levéltárak a jogutód egyikénél őriztetnek, míg a többi jogutód a levéltárat korlátlanul használhatja. Az iratanyag együtttartása azért fontos, mert az egyes ügyíratok közt kapcsolat van. Részletesen tárgyalja K. a levéltári rendezés problémáit, melyek az új Lengyelországban különösen a rigai lengyel-orosz békeszerződés következtében visszaszerzett nagymennyiségű rendezetlen levéltári anyag következtében különös jelentőséggel bírnak. Ismerteti a különböző módszereket. Ha az iratanyag tisztán személyekre vonatkozik, akkor egyszerűen abc-rendbe rakhatók (nemességí-, per-, stb. ügyek irata). Más, alkalmazható módszer az iratoknak kronologikus sorrendben való rakása, ami azonban, ha ügyiratokról van szó, minthogy azok nem egy időben keletkeztek, nehezen vihető keresztül. Ilyenkor a kezdő vagy pedig a végső dátumot kívánatos alapul venni, de ez a rendszer nem nyújt áttekintést az iratanyagról. Ez a két módszer szélesebb skálán nem alkalmazható, A levéltárak rendezésénél leggyakrabban alkalmazott módszer a tárgyi vagy pedig a szerves, proveníenciaszerű rendezés. A tárgyi rendezés teljesen szétbontja az eredeti rendet és megszünteti az íratok közti szerves öszszefüggést, mert az íratok csoportosításában mesterséges egyéni elgondolások érvényesülnek. Az ily rendezés lehetétlenné teszi az illető hivatal szervezetének és ügymenetének tanulmányozását és az iratok régi rendjén alapuló