Levéltári Közlemények, 13. (1934)
Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Bakács István János: A regéc-sárospataki uradalom levéltára / 5–41. o.
16 DR. BAKÁCS ISTVÁN JÁNOS iratot elenchizált s ezeket római számokkal ellátott 86 capsában helyezte el. Rendezésével csak azokat az iratcsoportokat nem bolygatta meg, amelyeket már összecsoportosítva talált. így a mentességi okiratokat helységenként már korábban összegyűjtötték s ezek a csomók teljes egészükben egy-egy jelzet alatt kerültek a Major-féle elenchusba, így a 2050—2069, sz, íratok mindegyike egyegy fasciculus terjedelmű s egyenként 8—60 darab ilyen összefüggő iratot tartalmaz. Hasonlóképpen összefoglalt egységet képeznek a gazdasági számadások a következő évekből: az 1760—1766. (2459—2465. sz.) f az 1767—1771, (3129—3224.) és az 1772—1774. (3630—3636. számúak) éviek. Nem bontotta szét Major azokat a tisztviselői levéltárakat sem, amelyek egy tömegben kerültek be az uradalom levéltárába. így a Lyczi-féle iratok, amelyek főként az 1743—1761 közötti peres ügyeket tartalmazták, a 2636— 2775. számjelzettel a Major-elenchusban törés nélküli sorozatot képeznek. Az 1750—58, évekből származó peres íratok sorozata a 2776—2819. számjelzetet kapta. 36a Végül a Mazary-féle levéltár, amely a már említett birtokjogi iratokon kívül az 1753—1768. évek peres ügyeit s az 1769—1772. évek gazdasági feljegyzéseit is tartalmazta, a 2820—2972. számot nyerte. Major természetesen felhasználta munkájánál azokat a leltárakat is, amelyeket ezeknek az iratanyagoknak átvételekor készítettek. A leltárakban megjelölte azokat az iratokat, amelyeket már ő sem talált a helyükön. Ez a „deest" megjelölés azonban nem jelenti azt, hogy az irat valójában nem került a Major-féle elenchusba. Az irat esetleg kiesett a fasciculusából s így Major csak akkor regesztázta, amikor épen a kezébe került. 36b A Major-féle rendezés — ha levéltári szempontból kifogásolható is — megmentette az utókor számára Trautsohn herceg pataki levéltárát. E rendezés nélkül ugyanis a herceg halála után bekövetkező zavaros időkben a legértékesebb íratok minden nyom nélkül eltűnhettek volna s ezt meg sem lehetett volna állapítani. A számjelzetek alapján azonban most már a prefektust ellenőrizni lehetett. Az esetleges kölcsönzések nyilvántartására ott volt a kölcsönkönyv, amelyet maga Major 1775 júliusában nyí3 «a Tit. RP. Fasc. IX. 198. 19. írat. seb Vay László-féle szőllő ügye pl. a Processum elenchus no. 179. alatt „deest", valójában Major a 3126. sz. alatt regesztázta.
