Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Bakács István János: A regéc-sárospataki uradalom levéltára / 5–41. o.

14 DR. BAKÁCS ISTVÁN JÁNOS tott, ha hivatalukból való távozásuk után ők maguk, vagy haláluk után örököseik az uradalomnak visszaszolgáltatták azokat- Ez mindig ,,átadás" volt — hiszen mindig elismervény ellenében, leltárral történt — s nem ,.visszahelyezés", amit latinul „resignatio"-nak neveztek, hiszen a kölcsönvevő tisztviselőtől semmiféle térítvény nem állott az uradalom rendelkezésére. Ezért volt általános szokás, hogy ha valamelyik iratra szükség volt, a hivatalából már eltávozott prefektusnál keresték, mert előkerülését írásos bizonyíték hiányában is innen lehetett legtöbb valószínűséggel várni. A zaklatások elkerülése céljából adták át a tisztviselők vagy örököseik a birtokukban levő iratanyagot, így történt 1764-ben, amikor Lyczí Sámuel rationum exactor Kossuth András ügyvéd által 139 darab iratot helyeztetett el a levéltárban,

33 Mazary János plenípotentíarius irattárát örökösei 1773-ban Melitorísz József ügyvéd által szolgáltatták be. Ez utóbbi iratcsomó 152 darab igen értékes, nagyobbrészt a XVI—

XVII. századból származó okiratot tartalmazott.

34 A pataki levéltár még 1773-ban is teljesen rendezetlen állapotban volt. A következő esztendőben Gergelyí Mátyás lett a regéci prefektus, aki megbízta Major Zsigmond uradalmi ügyvédet, hogy a levéltárat véglegesen rendezze s természetesen elenchust is készítsen. E rendezésnek lett tehát az eredménye a, Trautsohn-levéltár első — levéltári értelemben vett — regesztálása és elenchizálása. Érdekes, hogy 1780-ban Gergelyí maga sem emlékezett pontosan a rendezés idejére s azt 1770-re tette. Ez azonban tévedés vagy íráshiba, mert 1770-ben még Bányász Mátyás volt a prefektus s ezenfelül ez az évszám a Major-féle rendezés természetéből következtetve is megdől.

35 Major, alig egy esztendő alatt, elkészült a levéltár rendezésével. Munkáját könnyű végre fogta s bár már harminc évvel előbb is hangsúlyozták az egyedül célravezető tárgyi csoportosítás szükségességét, mégsem követte ezt az elvet. Azt ma már nem tudjuk megállapítani, hogy Major szándékozott-e indexet is készíteni s hogy ennek keresztülvitelében csak Trautsohn halála akadályozta-e meg, tény azonban, hogy ilyen törekvésnek semmi nyomát 33 Tit. RP. Fasc- IX. 198. 24. irat. 34 U, o. a 29. írat. 35 Acta liqu. XIX, 4. Jablánczy jelentése, amelyben többek között kijelenti, hogy Major előtti regesztázásról semmit sem tud.