Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Bakács István János: A regéc-sárospataki uradalom levéltára / 5–41. o.

A REGÉC—SÁROSPATAKI URADALOM LEVÉLTÁRA 13 uradalmi iratanyagról két tartalommutató készült. Az egyik — amelyben a legkésőbbi írat 1729-ből származik — betűrendes és az egyes iratokat fasciculusok szerint jelöli meg. A fasciculusok betűvel vagy számmal voltak ellátva. A másik — amelyben 1732-ből is van írat — tartalmilag csoportosítja az iratokat. Itt a következő csoportokat találjuk: az uradalmakat együttesen és különkülön érdeklő iratok, azután az egyes községekre vonatkozóak; külön csoportot képeznek a perek, az úríszékek ügyei, a tizedszedés, a megyei íratok, a levelezések, a folyamodványok, az utasítások és végül a vegyes ügyek csoportjai.

30 Sajnos, ezeknek a tartalommutatóknak keletkezéséről közelebbit nem tudunk. Inkább kezdeményezéseknek, mintsem befejezett munkáknak látszanak, miként az üres lapok nagy száma mutatja, Valószínű, hogy a prefektusi levéltárhoz készülhettek s mindenesetre a céltudatos levéltárrendezéshez vezető útnak egyik állomását mutatják. Az egyes prefektusok nem tudtak, vagy nem tartották szükségesnek segíteni a levéltár rendezetlenségén. Dujardín báró, aki 1746—1752 között vezette az uradalmakat, ezek átvételekor megígérte a rendezést. Maga is megállapította, — miként 1749-ben írja, — hogy a sűrű tisztviselőváltozás következtében a legértékesebb és legszükségesebb iratokat sem lehet megtalálni, ezeket tehát vagy elvitték, vagy épen elidegenítették.

31 A különböző levéltárakból, káptalanoktól újabb költségekkel meg kell tehát szerezni ezeket az iratokat s azután rendezni kell a levéltárt. Mivel Dujardín báró volt Trautsohn legmegbízhatatlanabb és leghűtlenebb tisztviselője, aki nagy ígéreteiből mitsem váltott be, a levéltár is rendezetlen maradt.

32 Hiába volt meg tehát a fizikai értelemben vett levéltári helyiség, rendezett levéltári anyagot nem lehetett benne találni. A tisztviselők maguknál tartották a hatáskörükkel rokontermészetű iratokat s szerencsének számí30 Tit. RP. Fasc. IX. 198. A 35., illetve 37. írat. 31 Tít. RP. Fasc, XXX. Andreanszky János 1752. május 22-i levelében azt írja a hercegnek, hogy bár 1731 óta él a birtokon, ilyen rendetlenséget nem látott, A levéltárat sem rendezte, az uradalmi zabtermést a báró lovai eszik meg, nincs pontos számadás stb, — Trautsohn maga (Tit, RP. Fasc. XXIX.) azt írja galántaí Fekete György személynöknek, hogy Dujardín mérhetetlen károkat okozott neki. Pert is' indított ellene a herceg, 1. Tit. R. Fasc. XXI. 32 Tít. RP. Fasc. XXL 1749. ápr, 18-i levél.