Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Föglein Antal: A vármegyei levéltárak Mária Terézia korában / 158–170. o.

162 DR. FŐGLEIN ANTAL tozást idézett elő. Ez az ügy Udvarhely szék praetorialis háza körül merült fel. Udvarhely szék ugyanis, mint elseje és anyja a többi székely széknek, már a legrégibb időtől fogva nemcsak a saját iratait, hanem az egész székely nemzet múltját és szabadságát érintő okiratokat is őrizte. Ezek az íratok a különböző zavaros időkben sok veszélynek voltak kitéve és még ekkor — 1768. évről van szó — sem találtak olyan helyet, ahol biztonságban lettek volna. Jobb hely híján a székelyudvar helyi bírósági épületben voltak elhelyezve, amely épület az összezsúfolt többi, ekkor még fából épült polgári ház között, bolthajtásos helyiségek nélkül, állandóan a könnyen kitörhető tűz veszedelmének volt kitéve, Ez a bírósági épület a sok pereskedő, ügyes-bajos ember járása-kelése, a fenyítés alatt álló elítéltek ottani tartózkodása folytán egyébként túlzsúfolt is volt. A szék állandóan attól félt, hogy vagy ellopják, eltüntetik az iratokat, vagy tűz támad és ott vész minden. A többszázados iratok egymás hegyén-hátán hevertek, szűk helyen, piszokban, penészben; egyes csomók ládákba gyömöszölve vagy fiókokban, ahol szú ette és pusztította, vagy a nedvesség rothasztotta azokat, A szék tehát 1768. szept. 28-i felterjesztésében engedélyt kért a Guberníumtól, hogy a praetorialis házához külön szárnyat épíhessen a levéltára részére. A királynő, eléje kerülvén az ügy, az építkezést megengedte, de azzal a kikötéssel, hogy az új levéltári helyiségben nemcsak a székely nemzet, de az ottani ,,királyi tábla"

29 iratai is elhelyezendők lesznek, A helyiségnek boltívesnek kell lennie, fűthető is legyen, hogy a levéltár kezelője télen is dolgozhasson benne. Az iratok kezelője pedig ezentúl csak registrator lehet, még pedig olyan, aki Bécsben végezte tanulmányait és a közjogban jártas,

30 Az erdélyi Kancelláriának az volt a véleménye, hogy nincs értelme a levéltár oly nagyfokú kibővítésének és nincs szükség külön épületszárnyra. Hiszen az Udvarhelyen őrizett székely nemzeti és udvarhely-széki levéltár nem oly 29 Mária Terézia minden nevezetesebb ügyet maga tanulmányozott át és igen gyakran teljesen önállóan döntött. Most is úgy tett, így történt, hogy „királyi tábiá"-rói beszéli, ös><szeLévwszlvéii,, Sz, Udvarhelyet Maros vásárhely ly el. Az erdélyi kancellária azonnal észrevette ezt és figyelmeztette is a királynőt a tollhibára és megjegyezte, hogy Sz, Udvarhelyen csak a „folytonos tábla" (tabula continua), a magyar vármegyék „Sedría"-inak megfelelő ítélkezőszék működik; de „királvi tábla" ott nincs. 30 Orsz. Ltár. Erd. Kanc. 1769: 41. sz.