Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A Rákóczi–Aspremont-levéltár török iratai / 123–157. o.

126 DR. FEKETE LAJOS lítikainak, gazdasági tartalmú, a felkelés keleti és déli irányú kapcsolatait világítja meg. A kereskedelmi ügyletek, melyeket a felkelés kormányának a sereg felszerelése és ellátása céljából külföldi kereskedőkkel kötnie kellett, nehézséget jelentettek mind az eladó, mind a vevő számára, Az eladónak viselnie kellett a kockázatot, melyet az utak bizonytalansága, főleg a gyorsan változó hadi helyzet miatt jelentett, a felkelőknek a gondot, hogy a megrendelt árut szerződés szerinti pénzzel fizetni tudják. Sok apró baj tűnik itt szemünkbe, olyan bajok, melyek a felkelés született szervi gyengeségére mutatnak: az anyagi szegénységre, amely a fizetésben zavart és késlekedést idézett elő, s következményeiben a török hatóságok beavatkozását és tiltakozását is kihívta, ezeket alattvalóik anyagi érdekének védelmére késztetvén. Természetes, hogy az efféle panaszok a felkelés vége felé szaporodtak meg, a mozgalom hanyatlása korában. A fejedelem környezete bosszankodva hallgatta a sok panaszt, de a még nagyobb kellemetlenségektől tartva, épen gyengeségének tudatában igyekezett azokat orvosolni. Egyes íratok mellett megtalálható egykorú fordításuk, némelyiké török módon preparált papiroson, elvétve arany porzóval behintve. Ezeket tehát, egy-két nappal az eredeti íratok megírása után,

2 török földön készítették a fejedelem ottani ügynökei vagy a pasák tolmácsai, nyílván azzal a céllal, hogy a fejedelem környezete gyorsabban hozzájuthasson a levelek tartalmához, A fordítások magyar vagy német nyelvűek. A magyarokat a két Pápay testvér készítette, akik közül János a fejedelem környezetében és Isztambulban, Gáspár Belgrádban működött huzamosabban; a német fordítások temesvári keletűek, egy német származású renegátnak, Oszmán agának tollából valók, aki ott tolmácsképen működött. — A fordítások kissé elnagyoltak, de a tartalom lényegét helyesen adják vissza és így az akkori célnak megfeleltek. A gyűjteményt hat évtizeddel ezelőtt (1872-ben) Szílády Áron rendezte először és belőle két iratot

3 magyar fordításban közre is adott, A többi irat között ennek a kettőnek kivonatát is adom, nemcsak azért, mert teljességre törekszem, hanem azért is, mert az említett fordítások hibásak és hiányosak. 2 V. ö. 47., 49. sz. 3 L, a 2. és 4, sz.