Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A Rákóczi–Aspremont-levéltár török iratai / 123–157. o.

A RÁKÓCZI-ASPREMONT-LEVÉLTÁR TÖRŐK IRATAI 125 ezzel párhuzamosan elvesztette régebbi rugékonyságát is. Szokatlanul hosszú időn át békés irányzat vezette európai kapcsolatait, s ezért a magyar földön harcban álló felek közül egyiknek sem lett szövetségese, sőt még titkos támogatója sem. Udvarlását és ajándékát mindkét félnek elfogadta — főleg az utóbbira a hatalmon levőknek a divatba jött fényűző életmód miatt nagy szükségük volt —, de a küzdelembe nem engedte magát belesodortatni. A török külpolitika megismételte száz év előtti életszakát s másodszor követte el a helyrehozhatatlan tévedést: ahogy a XVII. század első felében a vallásháborúk alatt elmulasztotta kihasználni az általános európai zűrzavart, ugyanúgy érdektelen maradt most a spanyol trónörökösödésí kérdés európai fontosságú Habsburg-ellenes eseményeivel szemben, A karlócai békekötésben még nehezen szánta rá magát, hogy magyarországi birtokairól lemondjon; de pár évvel később Rákóczinak a Habsburgok elleni küzdelmét már teljes közönnyel szemlélte, a fölkelőkkel közvetlenül nem is vette fel az érintkezést — a török főváros csak a posták összekötő állomása lett — s a kapcsolatot velük harmadrangú tényezőkre, a végvidéki pasákra hagyta. Temesvár és Belgrád, továbbá Krím és Özü (Ocsakov) azok a helyek, ameddig a felkelés politikai ügyei eljutottak s ahol azok rendszerint meg is rekedtek. A porta itteni képviselői a felkelés irányában jóindulatú emberek voltak, akik Rákóczi törekvéseivel rokonszenveztek, magukat a fejedelem barátainak, sőt híveinek vallották, neki ajándékokkal is kedveskedtek, — de mégis csak alacsonyrangú személyek voltak, kiknek rokonszenve a felkelés ügyén nem sokat segített, a porta semleges politikáját megváltoztatni nem tudta. így tehát az, ami irataikban politikai jellegű, többnyire csak alsóbbrendű ügy: regisztrálása apróbb eseményeknek, értesítés követek megérkezéséről, leveleknek, postának áthaladásáról, megtárgyalása vicinális jellegű sérelmeknek, stb. Kényesebb természetű hír kettő akad köztük; az egyík azt sejteti, hogy a felkelők rá akarták venni a krimi kánt, hogy a porta egyenes parancsa nélkül is álljon segítségükre; a másik — magánlevélben — denuntiatio a fejedelem portai követei ellen, akik a vesztegetésre szánt pénzzel fukarul bánnak, mert azt főkép saját céljaikra, dorbézolásra fordítják. Az íratok másik része, amely t. í. nem mondható po-