Levéltári Közlemények, 13. (1934)

Levéltári Közlemények, 13. (1935) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Fekete Lajos: A Rákóczi–Aspremont-levéltár török iratai / 123–157. o.

124 DR. FEKETE LAJOS aktáinak darabjai, melyeket az aktáktól elkülönítve kezelni szinte téves dolog, és csak azzal indokolható, hogy alig olvasott idegen nyelven és írással vannak írva. A Thököly Imréhez intézett néhány, politikai tartalmú iratot nem szükséges összefoglalóan schematizálni, s ilyent azok nem is kívánnak meg; a IL Rákóczi Ferenchez fűződő iratok azonban már bizonyos rendszerezést és csoportosítást tesznek lehetővé és egyben szükségessé is. Ezek az íratok, mint említettük, mind a fölkelés korszakából valók, s noha tárgyuk szerint nagyon szétágaznak, főbb vonásokban két csoportba: politikai és gazdasági csoportba sorolhatók. A politikai íratok a Rákóczi-szabadságharcnak a portához való viszonyára vonatkoznak, amely, mint más forrásokból is tudjuk, a küzdelem egész ideje alatt baráti volt, de jelentősebb politikai tényezővé vagy katonai szövetséggé nem erősödött. A török szövetségtől a fejedelem nem sokat remélt, inkább tartott tőle, s amikor — inkább ügye hanyatlásának korszakában — a porta segítségét kereste, az utóbbinál nem talált bizalomra, — de aktív erőre sem. Pár évvel a felkelés előtt — 1698-ban — a török kormány még proklamációt terjesztett Erdélyben, a régi közjogi alapon fegyverbe szólítván a „három népet",

1 de a karlócai békekötés után teljesen visszavonult a magyarországi politikától, újabb akcióba még olyan kedvező viszonyok között sem akart bekapcsolódni, amilyeneket a Rákóczi-féle felkelés látszott nyújtani. Tudjuk, hogy a külpolitikai helyzet a portára nézve kedvezőnek, az alkalom szinte csábítónak mutatkozott, s hogy több európai hatalom is igyekezett bevonni a portát a Habsburgok elleni nagy háborúba, de eredmény nélkül, mert a török politikai élet a XVIII. század elején a megelőzőtől nagyon eltérő irányt vett fel. Mintha a Napkirály udvari életének szele érintette volna a boszporus-parti palotákat, a szultánok környezetében nyugati szokások kezdtek divatozni, az udvar számára fényes nyaraló kastélyok épültek, melyekben pompás mulatságok követték egymást. A török politika a mohamedán ideológiától függetlenebb lett, ugyanakkor közeledett Európához, korábbi kegyetlenebb formájával szemben emberségesebbé vált, de 1 Ahmed Reíík: Memalík-i 'osmanijede kral Rakodzi ve tevabi'í. Istanbul 1333 (1914—15), 10—14. 1. (ismertetését 1. folyóiratunk III. évf. 269—273. 11.)