Levéltári Közlemények, 12. (1934)
Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: München levéltárai, magyar szempontból / 50–110. o.
88 DR. IVÁNYI BÉLA közökről keveset tudunk. Adataink mégis annyit elárulnak, hogy esküvel és tanúvallatással (inquisítio) is bizonyítanak, A bizonyítás befejezése után a bíróság kimondta az ítél etet (s ententia). A meghozott ítélet elleni perorvoslatok: a fellebbezés és a perújítás (nóvum), 74 A fellebbezés helyébe léphet a pernek másod- vagy harmadfokon választott bíróság elé való utalása is. Ugyanis a fellebbezés a földesúr személyes bírósága elé a várnagyi bíróságon keresztül történt. A várnagyi bíróság a fellebbezett pert a maga kísérő javaslatával terjeszti a földesúr elé, s ilyenkor javasolhatja a választott bíróságot, mint harmadik és utolsó fórumot. így pl. Oláh János gyulai polgár egy ízben egy pert a földesúri bíróság elé fellebbezett, amire Sadobrích várnagy azt javasolja, hogy a per ,,medío proborum homínum nobilium debito modo" a várban újra tárgyaltassék és most már „absque ulteriorí appellatíone" hozassék végítélet. 75 Az egyszer már megkezdett bűnpert a felek, úgy látszik, fiskális okokból is, maguk közt, perenkívüli egyezséggel be nem fejezhették, legfeljebb akkor, ha a várnagy a földesúr engedélyével ehhez esetleg hozzájárult, így pl, a Somogyi Ferenc és Oláh Sebestyén gyulai polgárok közt folyó perben a várnagy nem engedte az ügyet egyezségre vinni, amire idézzük eredetiben Sadobrich idevonatkozó jelentését, melyben a közte és a fentiek közt lefolyt tárgyalást a következőképpen írja le: Somogyi Ferenc ,,Sebastianum fílium Johannís Oláh propter abductionem uxoris sue et asportationem certorum bonorum suorum coram communitate Gywlensi furem et latronem nominaverat Tunc uterque eorum in seipsos precogítans, quod ex hinde multa mala ac damna utrisque provenire possent, miserunt ad me sub certo colore petentes, ut eisdem concederem inter seipsos pacem et concordíam facere, Quibus ego respondí: boni fratres, nolem me ipsum decipere, si petitis ut concederem pacificari ratione abductíonis uxoris Franciscí et exportatione rerum suarum, hoc nequaquam facere audeo absque speciali mandato et commíssione illustríssímí principis domíni mei gratíosissimí, ex quo res gravíssíma est, Qui videntes, quod ego intellexi maliciam eorum, quomodo me volebant decípere, quasi sub ridendo responderunt: Nos non petimus de hoc, quum íam ipsi 74 Brandenburg. Lit. 1065/24. 75 Brandenburg. Lit. 1073/12.
