Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.

A MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE 3 tartandók. Az említett fejtegetések általában a megőrzendő és levéltárivá lett, vagy érett iratanyag, az annak megőrzésére szolgáló helyiség és az iratanyagot és levéltárat kezelő levéltárnok kérdése körül forognak, kitérve a selejtezésre is. Nézzük e szerint a kérdést. Az iratanyag. A háború előtti évek irattermelését, bár a bürokrácia ellen sokan szót emeltek, a következményekhez képest nem tartottuk túlnagynak, A háború alatti években egyes ügyágazatban megszaporodott irattömegre, mint rendellenes jelenségre tekintettünk s szilárd volt a meggyőződés, hogy a béke helyreálltával az iratanyag is a régi határok közt fog mozogni, A béke azonban nem váltotta valóra a hozzáfűzött reményeket e téren sem. A megcsonkított és megkisebbített országnak olyan feladatokkal kellett megküzdenie, amelyek egy nagy és győztes országnak is heroikus munkát jelentettek volna. Sok olyan ügy foglalkoztatta a hatóságokat, melyek azelőtt egyáltalán ismeretlenek voltak. Ezen ügyek ellátása csak mérsékelt számú tisztviselővel, sokszor azonban annál nagyobb íratanyagtermeléssel járt, A mindjobban érezhetővé váló gazdasági válság a mai kor életének szédületes gyorsasággal haladó iramában mégínkább sokágú és bonyolultabb ügykezelést teremtett, A politikai élet is növeli az elintézendő ügyek számát, amely körülmények a normál státus szűkreszabott tísztviselőszámához viszonyítva az ügyköröket ellátni köteles tisztviselők számára hihetetlen munkát jelentenek. Vannak ugyan olyan természetű ügyek, melyek többé-kevésbbé sablonos jelleggel bírnak, melyek a mindennapi élet rohamában gyors elintézést kívánnak s minthogy történeti szerepük sem jelenleg, sem a jövőben nem lesz, általános elintézéssel és minél kevesebb aktatermeléssel járhatnának. Azonban mi nehezen tudunk a bürokratizmusból kivetkőzni s bár az volna a kívánatos, hogy a jelentősebb és nagyobb horderejű ügyek is lehetőleg racionálisabb érdembeli elintézéssel, de annál inkább csökkentett aktatermeléssel járjanak, mégís azt tapasztalhatjuk, hogy az iratanyagtermelés vígan folyik tovább, A rendelkezésre álló és kihasználandó munkaerő azonban ezt az iramot nem bírja és hogy mégis az élet gyorsasági követelményének eleget tehessen, gépi erő után nyúl. Az elintézés gyorsasága tehát a gépi 1*