Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.

4 DR. KLEIN GÁSPÁR erő beiktatásával s nem az iratanyag megfelelő csökkentésével s racionális elintézési mód alkalmazásával történik. Az írógép alkalmazása már a háború előtt is szokásos volt, azonban csak mérsékelten és főként üzemekben és irodákban. Lassan azonban bevonult a hivatalokba is. Mint egykor az üzleti életben a kurzíva volt használatos s lassan lassan megrontotta az unciáiét, mígnem a könyvekbe is behatolt a kurzívírás, teljesen kiszorított más írást s megszületett a könyvkurzíva, vagy ahogy a paleográfusok helytelenül nevezik, félkurzíva — akként hódított tért a gépírás. Az üzleti életből behúzódott a hivatalokba is és ma már általánosan használt, sőt mondhatni a kizárólagosság jellegét is felvette. A gépírás eleinte csak magasabb hivatalokhoz tett felterjesztésekben felfelé kap alkalmazást, később lefelé is. Nem is lenne ellene kifogás, ha csak a kiadványokban szerepelne, vagy csak bizonyos kiadmányokban, de míndnagyobb tért hódít a fogalmazványokban is, A tisztviselőket ügykörük ellátása oly nagy mértékben veszi igénybe, hogy a nagytömegű hivatali ügyeik elintézésére rendelkezésre álló rövid idő kihasználására és a felekkel való foglalkozás következtében előállott időveszteség behozatalára gépi erőt vesznek igénybe, egyszerű gépbemondás útján fogalmaznak. Vannak olyan előadók is, akik habár nincsenek is úgy igénybevéve, hogy kézírással ne fogalmazhatnának, viszont olyan rosszírásúak, hogy náluk teljesen érvényesül a doctí male scribunt elve s hogy fogalmazványaikat, vagy előadói tervezeteiket a leíró segédszemélyzet el tudja olvasni, ugyancsak írógéppel készítik azokat. A háborús évek sok embert megviseltek. Sokan vannak, kik annyira idegesek, hogy egyszerűen képtelenek írni, írógéppel viszont kötelességüknek nagyszerűen megfelelnek, Ha ezen tényekhez számítjuk azon figyelembeveendő körülményt is, hogy sokan a külső csín és kivitel szempontjából részesítik előnyben a gépírást, megállapíthatjuk, hogy ma már a fogalmazványok nagy általánosságban gépírással készülnek. A tísztázatokra elmondhatjuk, hogy azok csaknem kizárólag gépírásosak. Legmagasabb központi állami szerveinktől kiindulva a községi jegyzői irodákig mindenütt gépírásos kiadmányokkal találkozunk. Sok esetben nincs időnyereség a gépírásban, sőt alkalmazása egyenesen időrabló, mégis ezt alkalmazzák. Ne említsünk itt mást, mint a járásbíróságí ítéleteket, melyek sok esetben, különösen bűnügyekben (mint pl, lopás vétsége) nyomtatott űrlapokon