Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Iványi Béla: München levéltárai, magyar szempontból / 50–110. o.

60 DR. IVÁNYI BÉLA püspöknek, dalmát-horvát-szlavón bánnak, György őrgróf kérelmére meghagyja, hogy György azon pereiben ,,que ad sédem vestram iudiciariam de iure et consuetudine eíusdem regni nostrí spectare videbuntur, ad requisitionem eiusdem domíni marchionis consequenterque officialium suorum semper bonum et rectum iudicium facere et decernere, et si super huiusmodi iudicio istic pro tempore celebrato contentari noluerint, extunc huiusmodi causas observata consuetudine eiusdem regni nostri ad curiam nostram regiam, nostram scilicet personalem in presentíam transmittere debeatis discutiendam",

21 amihez egyébként az 1444. IX. t.-c. alapján úgyis joga lett volna. Ámde bármennyire kedves volt az őrgróf a király és udvara előtt, a nemzet tagjai előtt talán éppen ezért, nem volt népszerű. Igen jellemző példa erre egy 1516-ban történt eset, amelyet Györgynek embere, Strasser Engelhardt jelent, írván, hogy Rohicson a nép az őrgróf egyik szolgáját megölte és kirabolta, s holttestét eltemetés helyett Rohícs vásárterén húzkodták és körülhordozták „mit gemaínen geschray, als wie den mar gráf fischen tewtczschen hantén recht beschechen sey".

22 Ez a György és emberei elleni hangulatot elég világosan kifejezi és az őrgróf népszerűtlensége még inkább nőtt akkor, midőn mint II. Lajos király nagybátyja, ennek gyámja lett és a fiatal király egészen az ő káros befolyása alá került. Érthető tehát, hogy György ilyen körülmények közt nálunk nem érezte jól magát. Tudvalévő, hogy Györgyöt gyámi minőségében is sok kellemetlen támadás érte, úgyhogy 1517-ben újra a hazánkból való távozás gondolatával foglalkozik. Ekkor ugyanis a szlavóniai Kosztel vára eladása ügyében tárgyal Weíszpracher Ulrik özvegyével, Gertruddal.

23 Ugyanezen évben haza is ír, s úgy látszik, Kázmér őrgrófot felkéri, hogy Lajos királynál, az esztergomi érseknél, a pécsi püspöknél, a nádornál és Bornemissza Jánosnál hasson oda, hogy két-három hónapi szabadságra haza engedjék.

24 Tünetek ezek, amelyek méltán sejtetni engedik, hogy György állandóan a végleges hazatérésre gondol, annál is inkább, mert valakivel mindig volt valami összetűzése « Brandenburg. Lit. N» 1231/37. 22 Brandenburg. Lit. N° 1039/6. 23 Brandenburg. Lit. N° 1223/2. 24 Brandenburg. Lit. N° 1239/1., 2., 3.