Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Bánrévy György: Hogyan idézzünk és közöljünk levéltári iratokat / 210–223. o.

VEGYES KÖZLEMÉNYEK 215 lessége biztosítja a belőle oknyomozva felépült tanulmány hitelességét. És ezért a levéltári forrásanyag legjellegzetesebb és legfontosabb szövegeinek a közlése ... a tanulmány hitelessége szempontjából magától értetődő . .." (Városháza 137. 1.). Schoen Arnold ezekkel a kétségtelen igazságú kijelentésekkel maga hívta fel a figyelmet forrásközléseire. Mindehhez viszont hozzá kell tennem, hogy a szövegközlésekre nem kodifikált, mert magától értetődő tudományos törvény vonatkozik: az eredeti iratok szövegével tökéletesen kell egyezniök. A tudományos, eredeti levéltári kutatások eredményeire épített munka értékének és használhatóságának alapja és kiindulópontja a felkutatott levéltári adatok helyes közlése és értelmezése. A levéltárak anyagának pontos feldolgozása gránitszílárdságú alapot ad az új adatokat hozó műnek, a levéltári adatok közlésében mutatkozó felületesség, az adatok téves értelmezése vagy éppen hibás visszaadása elmállasztja azonban ezt a gránitalapot. A felkutatott levéltári adatok pontosságáért és helyes értelmezéséért egyesegyedül a szerző felelős: megbecsülhetetlen szolgálatot tesz a tudománynak a fáradságosan kiásott adatok megbízhatóan pontos közlésével és helyes felhasználásával, de nagy kárt okoz és sokszor emberöltőkig elfogadott tévhitek maghintő je lesz, ha levéltári adataival pontatlanul és felületesen bánik. A levéltári anyag kincs, melyet csak a legavatottabb kézzel és legodaadóbb lelkiismeretességgel szabad feltárni. Sajnos, Schoen Arnoldnak az érett tudományos apparátus látszatával bíró és áttekinthető beosztásuk révén is megbízhatóknak tűnő szövegközlései semmiképen sem jogosítják fel a szerzőt a föntebb idézett kijelentésekre. Mert ezeknek a levéltári szövegeknek csak egyszerű elolvasása és a közlési forma szempontjából való vizsgálata elegendő arra, hogy az olvasó kritikát gyakoroljon a szövegközlés módja felett. Ha pedig, tovább menve, szisztematikusan összehasonlítjuk a közölt szövegeket az eredeti iratokkal, Schoen levéltári feldolgozó munkájával kapcsolatban rendkívül kedvezőtlen eredményre jutunk. Schoen az eredeti szövegben található rövidítéseket nem oldja fel. Nem teszi ezt sem a komplikált, sem az egészen egyszerű, elemi rövidítések esetében sem, csak egészen kivételesen. Ebből a szempontból nézve, szövegközlései valósággal hemzsegnek a hibáktól. Mert, még ha nem is alkotta volna meg a Magyar Történelmi Társulat