Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Ember Győző: Szabó Dezső: A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. I. k. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Iratok a magyar társadalom- és gazdaságtörténethez) Bp. 1933. / 184–192. o.

ISMERTETÉSEK 187 tésekre adott válaszáról terjesztett az uralkodó elé. A királyi előterjesztések között ugyanis nem szerepelt az úrbérrendezés. A votum igen fontos az úrbérrendezés történetére, mert mutatja, hogy báró Borié, aki az államtanácsosok közül a magyar ügyek legalaposabb ismerője és legbefolyásosabb előadója volt, hajlandó volt az adóemelést elejteni, s az udvar egész energiáját a jobbágykérdés rendezésére irányította. Borié báró egy másik votumából

4 kihagyja azt a részt, amely igen jellemző arra, hogyan adott Borié báró tanácsot, A kérdéses rész t. i, nem vonatkozik közvetlenül az úrbérrendezésre. A belső kapcsolat azonban kétségtelenül megállapítható. Hasonló módon hagy ki egyes jellemző részeket a St. R. 3090/1764., 3098/1764., 512/1765. (Irományok 19., 13., 30. sz.) jelzetű iratokból. Többek között Stupan báró államtanácsos véleményét a rraagyar alkotmányról és a magyar országgyűlések tárgyalásáról, Borié báró magyarázatát a királyi hatalomról, Blümegen gróf államtanácsos tudósítását a Bécsben folyt tárgyalások résztvevőiről, Kaunitz herceg fontos megjegyzését a jobbágykérdésről, stb. Az még feltehető, hogy egyes, bár kimondottan az úrbérrendezéssel foglalkozó és jelentékeny tartalmú iratok, amilyen pl, a St. R. 2884/1764,, 503/1765., valamilyen okból elkerülték figyelmét, bár lelkiismeretes munkánál ennek sem szabad előfordulnia, hiszen az említett iratok a többi között könnyen hozzáférhető helyen vannak. Amikor azonban olyan iratból maradnak ki a tárgyra elsőrendű fontossággal bíró részek, amely a kiadó kezében volt, a kihagyás tehát nem a mindenkivel megeső elnézés, hanem tudatos, de el nem fogadható kiválasztás eredménye, a kiadóba vetett bizalomnak meg kell rendülnie, s annak számára, aki a kérdéses tárggyal alaposan akar foglalkozni, a kiadás elveszti értókét, mert az illető kénytelen magukhoz az aktákhoz fordulni. A nem teljes kiadásnak másik hibája, hogy t. í. nem elsőrangú fontosságú részeket is érdemesnek talál a feldolgozó a közlésre, az előbbi mellett eltörpül. Sz. törekedett a válogatásra, bár olykor az az érzésünk, hogy egyegy részt bátran elhagyhatott volna. Pl. mikor a királyi döntés mindenben megegyezik a véleményező javaslatával, fölösleges azt teljes egészében közölni, amit Sz. nemcsak az irományoknál, hanem a bevezetésben is megtesz. Ismételjük, hogy megjegyzéseink a munkának csak 4 Staatsrat: 2416/1764., Irományok 7, sz.