Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.

14 DR. KLEIN GÁSPÁR épületek voltak s bennük bő hely jutott a levéltárnak is, annál is inkább, mert ebben az időben, sőt még azután is sokáig, a főispánok egyáltalán nem laktak a megyeházán s az alispánok sem. A levéltárak tágas helyiségeikkel és beosztásukkal a mal kor s a modern levéltár követelményének is megfeleltek volna. Némely helyen még úgynevezett kislevéltárak is voltak s a levéltárak mondhatni a megyeháza legszebb részét foglalták el. A nagy nemzeti felbuzdulás korszakában az érdeklődés az ősi hagyományok felé fordult s minthogy a családok és a nemzet múltjára vonatkozó adatok legkönnyebben a levéltárakban voltak feltalálhatók, a levéltárak a becsült intézmény jellegét kezdték felvenni. A szabadságharc és az utána következő idők azonban változást hoztak. A Bach-korszak tönkretette a magyar birtokos osztályt s ez az osztály az alkotmányosság helyreálltával, főképen pedig Tisza Kálmán kormánya idején hivatalokban keres elhelyezkedést. A saját hibájából tönkrement gentry is hivatalviseléssel igyekszik még úgy, ahogy felszínen maradni, de előképzettség híján ilyenre nem sok kilátás van. Hogy az előképzettség hiánya akadályt ne képezzen s úri mivoltában mégis megmaradhasson, számos helyen a levéltárnokí állást ilyen nagynevű s egykor jobb napokat látott, de erre a tisztségre nem alkalmas pályázóval töltötték be. Ezek természetesen nem végezhettek olyan munkát, amit a levéltár vezetőjétől megkívántak volna, legtöbbször egyáltalán nem dolgoztak s lassanként kialakult révükön az a nézet, hogy a levéltár olyan hivatal, ahol dolgozni nem kell, ahol dolog nincs is s míg más tisztviselő munkában tölti az életét, a levéltárakban legfeljebb pipáznak és az ócska papirosok között adomákat mesélnek. Mikor a nemesi igazolások is a belügyminisztérium jogkörébe mentek át, a levéltáraknak helyi, szüklátkörű megítélés szerint létjogosultságuk alig maradt s inkább ódiummal szemlélték, hogy a megyeháza legszebb helyiségeit foglalják le poros aktáikkai és azonkívül még az elgondolás szerint fölösleges kiadást is okoznak a törvényhatóságoknak. Bár ezen felfogás nem mindenütt lett úrrá és némely megye nagyon is büszke a levéltárára, általánosan elterjedt lett a nézet mégis, hogy a levéltárra nincs szükség, hogy a levéltár valami felesleges hivatal, — természetesen azért, mert az e nézetet vallók legtöbbje nem volt és nincs tisztában a levéltár fogalmával, mégkevésbbé a levéltár rendeltetésével, így azután, ha a megyeházán helyiségre volt