Levéltári Közlemények, 12. (1934)
Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.
A MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE 15 szükség a levéltár lett az áldozat. Ez lett az a hivatal, melynek túlságosan sok helyisége van és néhány szoba elvételével az ócska papírosok gazdaságosabb kihasználás mellett még mindig kényelmesen elhelyezhetők. Ez a felfogás századunk elején mind. erőteljesebb lett s nem csupán partikuláris, hanem nemzeti viszonylatú károkra vezetett. A háború után sok, eddigelé ismeretlen ügykör ellátása új hivatal felállítását, vagy a meglevő hivatal kibővítését tette szükségessé s ezeknek a megyeházakon kellett helyet biztosítani. Ezen követelménynek a megyék csak áldozatok hozásával tehettek eleget, sajnos azonban, hogy ezen áldozatokat leginkább legértékesebb kincsünk, a levéltárak rovására hozták s a levéltári anyagnak meg nem felelő elhelyezésével, rossz helyiségbe raktározásával próbáltak az újabb hivatalok számára helyet teremteni. Hogy ilyen megoldások egyáltalában lehettek, csak azon körülménynek lehet betudni, hogy a törvényhatósági levéltárakra vonatkozó szabályzat nem volt, A 125,000/ 1902 B, M. számú rendelettel életbeléptetett vármegyei "ügyviteli szabályzat 200. §-ában gondoskodott az irattár helyiségének meghatározásáról, bár csak a tűzbiztosságra volt tekintettel, a levéltárakra vonatkozólag azonban intézkedés nem történt. A vármegyei ügyviteli szabályzat 236, §-ában a levéltárak berendezéséről, rendbentartásáról és a selejtezésről külön szabályzat kiadását helyezte kilátásba, azonban ez a szabályzat mind a mai napig nem jelent meg. így, ha az egyes helyeken a történelmi érzék hiánya a törvényhatóságokat levéltárukkal szemben meg nem érdemelt magatartásra ragadtatta, nem volt mire hivatkozni s ha az érdekelt levéltárnok az általa helytelennek minősített eljárás ellen tiltakozott, azonnal föltették vele szemben a kérdést, hol van az megírva, hogy a levéltárnak tűzmentes, emeleti, vagy földszinti helyiségben kell lennie, hogy kutatószobájának kell lennie stb.? így aztán megtörtént, hogy nemcsak más, szűk, alkalmatlan és tűzbiztosság szempontjából kifogásolható helyiségbe költöztették egyes helyeken a levéltárakat, hanem még iratanyaguk szétszakítását is meg kellett érniök s hozzá úgy, hogy értékes anyaguk egy része, sokszor legnagyobb része, nedves helyiségbe, vagy egyenesen a pincébe került. Amilyen mértékben sajnálhatjuk, hogy a levéltárak, ahelyett, hogy folyton növekvő anyaguk elhelyezhetése végett még több helyiséget kaptak volna, meglevő helyisé-