Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ISMERTETÉSEK - Bottló Béla: Archivalische Zeitschrift, dritte Folge, 9–10. Bd. / 172–177. o.

ISMERTETÉSEK 175 Fridolin Solleder „Die Reichswirtschaftskarte 1917^ 1923. und ihre archivalische Bedeutung" c. értekezésében a világháború alatt kezdett gazdasági összeírás lefolyását és használhatóságát ismerteti. Az írásbeliség nagyfokúsága folytán fölszaporodott iratanyag megőrzésének nehézsége szükségessé teszi a .selejtezést. Hans Pregler „Neuere Aktenaussonderungs-* Vorschriften" c. alatt összefoglalja az 1931-ben kiadott német birodalmi, általános iratselejtezési szabályzatot, mely a történelmi értékek megőrzésének szigorú szemmeltartása mellett készült s a gyakorlatban is megoldható, mert nemcsak a központi hatóságok, hanem az országos szervezetek és tudományos intézmények irattárai is a főlevéltár alá tartoznak. Végül közli a selejtezési rendele* tekét, melyek a maguk nemében tökéletesek és minden igényt kielégítenek, Paul Bonenfant „Die Archive Belgiens" c. alatt a belga levéltárak szervezetét mutatja be. Az állami levéltárakat mai alakjukban az 1796. okt. 26-i törvény alkotta meg, így jöttek létre a departementek központjaiban a levéltárak. A törvény a központban összegyűjtött anyag rendezését is előírta és megállapította az e munkához szükséges tisztviselők számát. 1830-ban az új belga királyság főlevéltára a brüsseli állania levéltár lett. Az 1851. <lec. 17-í királyi rendelet több tartományi levéltárat a főlevéltár alá rendelt. A tartományi levéltárak élén a konzervator és az asszisztens állnak, kiket a király nevez ki. Az 1919. nov. 15-i kír, rendelet a Hadilevéltárat állította föl, melyet 1928-ban a főlevéltárhoz csatoltak. Az 1836, -évi községi törvény rendelkezése szerint a községi levéltárak a polgármester felügyelete alatt állanak, melyeknek rendezésére nagy összegeket fordítottak. Jelentős levéltári anyaggal rendelkeznek a nyilvánosjógú társulatok levéltárai. Ide tartoznak nagyrészt az egyházi levéltárak is. Külön csoportot alkotnak a hiteles jegyzői levéltárak, ezek anyagának nagy része azonban az őrzés költséges volta miatt a közlevéltárakba került letétbe. A nem ál* lami levéltárak csoportjába tartoznak a nagy ipari és gazdasági vállalatok levéltárai és néhány püspöki és kolostori levéltár. Nagy és nagyrészt ismeretlen anyagot tartalmaznak a családi levéltárak. Wilhelm Güthling „Das französische Archivwesen" c, tanulmányának itt közölt első részében a francia levéltárak kialakulásával és fölépítésével foglalkozik. Első em-