Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gárdonyi Albert: Buda középkori levéltáráról / 159–168. o.

160 KISEBB KÖZLEMÉNYEK vesz; a budai polgárok hősies magatartása tehát nem csupán a város, hanem az ország sorsára is döntő befolyást gyakorolt. A budai polgárok hősies magatartásának János király szemtanúja volt, s említett oklevelében annak részleteit is felsorolta. Megemlítette nevezetesen azt, hogy ámbár a védőseregből némelyek a polgársággal ellenségképpen bántak {ne in tanto quidem perículo rapínae immemores alimenta eorum saepe dirípiebant), mégis a legnagyobb készséggel áldozták fel házaikat és házi berendezéseiket a védelem céljaira (ut domos quoque suas non solum lígnís ad aedifícandum fabrícatis, sed etiam portís, januís, ladulis, scriniis aliisque íd genus necessaríis ornamentis evacuarunt). Ezenfelül a várban uralkodó vízhiány miatt nélkülözhetetlen boraikat is kieresztették a hordókból (vína etiam sua, quae ad sustentandam vitám, utpote ín civitate aquarum penuria laborante maximé necessaría, ex dolíís effundentes), hogy a hordókat az ostrom alatt ledöntött várfalak pótlására lehessen felhasználni (pro obícibus murorum destructorum magna sollicítudine ínferebant). Végül az élelmiszerek fogytával készleteiket megosztották a várvédőkkel, s korpával és lóhússal táplálkoztak (cum verő jam ad extremam inopíam commeatuum ventum esset , . . aut furfuribus aut carnibus equínís famem depellere). Ezekben a nehéz időkben Palczan Péter volt Buda város bírája, s neki kétségkívül nagy része volt abban, hogy a polgárság hősiesen állotta az ostromot.* Ugyancsak Palczan Péter volt a budai bíró akkor is, amikor János király 1538, március 27-én a budai polgároknak adott különböző kiváltságait újból megerősítette, tehát mindvégig kitartott János király hűségén. Ugyanilyen ragaszkodással viseltetett János Özvegye Izabella királyné iránt is, mert mikor a királyné az 1541. évi ostrom alatt Ferdinándnak át akarta adni Budát, Palczan Péter volt a legmeghittebb segítőtársa. Horváth Mihály az elbeszélő források alapján

4 úgy adta elő az árulás történetét, hogy Palczan Péter és társai 1541. június 13-án éjjel a Mátyás templom melletti kiskapun bocsátották be a városba Rogendorff hadait, de az árulást felfedezték, s Palczan Péternek társaival együtt menekülni kellett a városból. Katona István

5 Jovíust, Révait és Bethlen Farkast idézi, 3 Az oklevél szövegét lásd Cuspiníanus János Podhraczky által közölt kiadásában mellékletképen a 85—90. lapokon. 4 Rajzok a magyar történelemből. 237 s kk, 5 História crítica, XXI. k. 38—42. 11,