Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gárdonyi Albert: Buda középkori levéltáráról / 159–168. o.

. KISEBB KÖZLEMÉNYEK 161 kik között az árulás tényének leírásában nincs különbség, a szereplő személyek nevében azonban nem egyeznek egymással. Jovius szerint az áruló budai bíró Bornemissza volt (in jure dicundo praetoria functus potestate), Révai szerint Atsádi s csupán Bethlen Farkas mondja helyesen Palczan Péternek, segítőtársaiul pedig Bornemissza Tamást és Bácsi Benedeket nevezi meg. I. Ferdinánd király 1542. február 22-én Speyerben kelt oklevele szerint Weynman János és Bornemissza Gergely, a budai Krisztus-teste-társulat tagjai azon kérést terjesztették elő, hogy a nevezett társulat által néhány év előtt Nürnberg városának kölcsönadott tőke kamatainak felvételére hatalmazza fel őket. Kérésüket azzal indokolták, hogy Ferdinánd pártjához történt csatlakozásuk miatt elosztották összes vagyonukat, s hazájuktól távol kénytelenek élni (utpote spolíati omnibus fortunis, extorresque a patria ipsorum facti). Az uralkodó erre nem csupán a nevezetteknek, hanem Paltzan Péternek és Bornemissza Tamásnak is engedélyt adott, hogy az elmaradt kamatokat behajthassák és maguk között feloszthassák oly módon, hogy Buda visszafoglalása után, amikor is újból vagyonuk birtokába juthatnak, a felvett kamatokat kötelesek a Krisztus-teste-társulatnak visszatéríteni. Ez oklevélből is megállapítható, hogy Buda városának Ferdinánd kezére juttatása tervében kik voltak a részesek, s kik voltak kénytelenek vagyonuk hátrahagyásával Budáról menekülni. A felhatalmazás nem járt sikerrel, mert Nürnberg városa csupán 1547 szeptember 7-én fizette vissza a 2250 forintot kitevő tőkét s 1529-től esedékes kamatait, de nem a nevezetteknek, hanem a kincstárnak. Más módon tünteti fel az 1541. évi budai eseményeket ugyanazon Palczan Péter 1553. május 1-én kelt vallomása, melyet a Fráter György megöletése ügyében tartott vizsgálat alkalmával adott elő.

6 E szerint a budai várat ostromló Roggendorff 600 német gyalogost bocsátott rendelkezésére a törökpárti várvédők ellen, de ezeket a segélyül hívott törökök megtámadták és szétverték. Miután a vereség után a saját emberei is cserbenhagyták, kénytelen volt a Mátyás templom melletti kiskapun elmenekülni (aperto quodam hortíolo, cuius ego claves habe• Magyar Tört. Tár I. (1855) k. 251. s kk. Levéltári Közlemények 11