Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.

A MAGYAR LEVÉLTÁRVÉDELEM KÉRDÉSE 11 s lassan teljesen szétporlanak, más, azelőtt ép részek viszont alulra jutnak, ahol hasonló sors vár rájuk. Ha ilyen tömegben kell aztán valamilyen iratot keresni, el lehet képzelni, hogy milyen kedvvel és eredménnyel folyhat itt a kutatás, de azt sem nehéz megállapítani, hogy ebből az irattárból aligha fog valami is levéltárba kerülni. Ugyanezen törvényhatóságnál az árvairatok is hasonló kezelésben részesültek. A régi iratok a pincében voltak, a pince azonban közös volt más hivatallal. Valamennyi állvány nélkül kezelte iratait. A régi árvairatokra nem igen volt szükség, inkább a többi hivatal iratait forgatták. így aztán lassan az árvairatokra rárakták a többi más hivatali iratokat. Állvány hiányában azonban ezek is összeomlottak, leborultak, az alul lévő kötegek viszont a nedvességtől korhadásnak indultak. Ebből a csomóból kellett aztán egyes szükségelt iratokat előkeresni. Míg azonban arra sor került, hogy ezt a csomót egyszer-egyszer megbolygatták, az alullévő kötegek már elmállottak s az egész csomó bűzös, korhadt irattömeg benyomását keltette. Természetesen ezekből már semímít sem lehetett megmenteni, de alaposan megrongálódtak az ott lévő egyéb hivatali íratok is. Közigazgatási szempontból nélkülözhetetlen és magánosok vagyoni értékeit érintő iratok semmisültek meg így azon egyszerű tényből kifolyólag, mert ezen iratokat annak idején nem adták levéltári kezelésbe, ahol minden bizonnyal gondosabb elbánásban részesültek volna. Vannak azonban olyan hivatalok is, melyeknek az irattáraik a padláson vannak. Ugyanis egyes hivataloknak nincs megfelelő épületük, hanem bérelt házban meglehetősen szűkreszabott helyiségekkel dolgoznak, így a folyó évi iratokon kívül a többit, mint amelyre már nem sokszor van szükség, a padláson helyezik el. Leszámítva ezen irattárak tűzveszélynek közvetlen kitett voltát, a tetőzet nem mindig kifogástalan állapota miatt nyáron bőséges porrétegben, a nap szívó hatásában, tél idején, vagy olvadáskor pedig jelentékeny csapadékban részesülnek, mely körülményekről a hivatal vezetősége rendesen már későn szerez tudomást, tekintve, hogy régebbi iratra nincs gyakrabban szükség, vagy pedig a padlásra felmenő altiszt az ott tapasztalt jelenségekről még ritkábban számol be. Az elmondottakból megállapíthatjuk, hogy mulasztás történt egyfelől ott, mikor a régebbi iratanyag beszolgáltatásának időpontját vagy nem állapították meg, vagy az átadás rendszeres eszközlését nem biztosították, továbbá,