Levéltári Közlemények, 12. (1934)

Levéltári Közlemények, 12. (1934) 1–4. - ÉRTEKEZÉSEK - Klein Gáspár: A magyar levéltárvédelem kérdése / 1–28. o.

12 DR. KLEIN GÁSPÁR hogy egyes hivatalok még alkalmas elhelyezési eszközök és helyiség hiányában is idősebb irataikat nem szolgáltatták be. Hiába való dolog volna itt azon vitatkozni, hogy az még el nem döntött kérdés, hogy mikor válik valamely anyag levéltárivá s meddig maradjon irattári kezelésben? Mindenesetre a törvényhatóságoknál szokásos tízéves korhatár irányadó lehet, mert ha egyes iratokra továbbra is szükség van, azok úgyis kapcsolódnak, a többi irat viszont nem forog, de osztozik egyéb iratok sorsában és így pusztulásában is. A levéltárban mégis talán kevesebb veszélynek lettek volna ezen íratok kitéve, mint a felügyelet nélküli irattári kezelésben. Az irattárak nagy része a követelményeknek nem felel meg, sem pince, sem padláshelyiség a fennálló viszonyok között irattár céljára nem alkalmas s szabályozandó volna az irattárak kérdése aképen, hogy nemcsak azon hivatalok, melyek mellett az irattárak, mint segédhivatalok működnek s így ezek irattáraikkal mindennapi szoros kapcsolatban vannak, kötelesek legyenek irattáraikat megfelelő tiszta helyiségben elhelyezni, hanem azok is, melyeknek az irattáruk szinte levéltárszámba megy. Intézményesen megtiltandó volna, hogy irattárak pince- és padláshelyiségekben kapjanak elhelyezést, kivéve, ha a pincehelyiséget megfelelően átalakítják és irattári célra alkalmassá teszik, egyben megfelelő állványokkal felszerelik. Ezen helyiségek irattári alkalmatos voltáról azonban felsőbb szakfelülvízsgálat folytán kell előbb meggyőződni. Ez épen olyan elengedhetetlen követelmény, mint annak a kimondása, hogy iratokat csak állványokon lehet tartani az irattárakban, földön irat nem tartható és az íratok porolása, takarítása csak az irattár vezetője, vagy valamely tisztviselő jelenlétében történjék. Az iratanyagra és irattárra vonatkozólag elmondottakat csaknem minden hivatalra vonatkoztathatjuk. A levéltárt illetőleg azonban a levéltárvédelem szempontjából csak a törvényhatósági levéltárakról szeretnék egyet-mást megjegyezni, Az Országos Levéltár kérdése ugyanis régen megoldott és mintaszerű mivoltánál fogva fejtegetésünk tárgyát nem képezheti, a volt hiteles helyek levéltárai pedig csaknem teljesen egyházi kezelésben lévén, ahol a múlt iránti tisztelet folytán amúgy is védettebb kezelésben részesülnek, vizsgálatainkon kívül esnek, A törvényhatósági levéltárak azonban a helytörténetírás szempontjából jelentős szerepet játszanak s amellett értékes egyéb törté-