Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Értekezések - Dőry Ferenc: Dr. Csánki Dezső / 1–15. o.

DR. CSÁNKI DEZSŐ 5 ilyen, nélkülözhetetlen segédeszközévé lett a középkori magyar hely- és család-, sőt nyelvtörténetnek is. Az Akadémia méltán koszorúzta meg a nagy jutalommal a művet, mely „monumentum aere perennius" gyanánt a szinte fogalommá vált Csánki nevet a magyar történeti irodalomban mindenkor fenn fogja tartani. Az éveken át pihenés nélkül tartó, hajszolt munka azonban felőrölte az író idegeit, s bekövetkezett a túlfeszítés természetes eredménye: a neurasthenia. A nagyérdemű szerző szorgalmas kezéből hosszú időre kihullott a toll, s idegrendszerének összeroppanása nemcsak a történelmi földrajz folytatását tette lehetetlenné, hanem hivatali pályájának derékban törésével is fenyegette. Pedig Csánki Dezső hivatali pályája az adott körülményekhez mérten elég kedvezően alakult, amennyiben vele egykorú, rangban előtte levő kartársai közül többen kiváltak az Országos Levéltár kötelékéből, sőt volt, akit meg is előzött s ily módon a hivatali ranglétra fokozatain fokozatosan áthaladva, 1893 március 31-én országos levéltárnokká neveztetett ki. Dr. Pauler Gyula igen nagyra értékelte Csánkit s ezért hosszas és makacs betegsége alatt is különös jóindulattal viseltetett iránta. Ennek volt köszönhető, hogy habár három éven át nem teljesített is tényleges szolgálatot, mégis elkerülte az ideiglenes nyugdíjaztatást, mely, mint nagy családdal bíró, vagyontalan tisztviselőt végzetesen sújtotta volna. Lassan-lassan mégis csak enyhült a baj s lehetővé vált hivatali szolgálatának újból való megkezdése; nagy művének, a Hunyadiak kora történelmi földrajzának folytatásához azonban még évekig nem mert hozzáfogni s csak néhány kisebb dolgozatot tett közzé. 1906-ban Thaly Kálmán felszólítására elvállalta Árpád halálának millenniumára egy nagy díszmű szerkesztését, mely a következő évben meg is jelent s melynek bevezető tanulmányát „Árpád vezér" címmel ő maga írta. A szerkesztéssel járó feladatok kitűnő megoldása visszaadta a munkaképessége iránti bizalmat s újra elővette a történelmi földrajz anyaggyűjtését tartalmazó céduláit; a megállapított sorrendtől eltérően azonban nem az északnyugati megyékre