Levéltári Közlemények, 11. (1933)

Levéltári Közlemények, 11. (1933) 1–2. - Értekezések - Dőry Ferenc: Dr. Csánki Dezső / 1–15. o.

4 DÖRY FERENC zatát, mely a bírálók által nagy elismeréssel fogadtatván, meg is nyerte a húsz arany pályadíjat. Az első siker természetesen megnövelte az ifjú tudós önbizalmát és megerősítette elhatározását a magyar művelődéstörténettel való foglalkozás iránt; s tudományos pályája valószínűleg egészen máskép alakul, ha egy véletlen körülmény eredeti céljától el nem téríti. A Magyar Tudományos Akadémia 1886-ban ugyanis elhatározta, hogy gróf Teleki Józsefnek a „Hunyadiak kora Magyarországon" című, félbemaradt nagy munkáját s mindenekelőtt annak csonka földrajzi (VI.) kötetét befejezteti ós ezzel a munkával — éppen az ,,ELső Mátyás udvará"-nak sikere folytán — Csánkit bízta meg. A munka Teleki hátrahagyott kéziratai és a kiadott források alapján lett volna elkészítendő; Csánki azonban rögtön látta, hogy ezek a feladat megoldására teljesen elégtelenek s hogy a Hunyadiak korának magyarországi földleírását beható levéltári kutatások nélkül kidolgozni lehetetlenség. Hozzáfogott tehát úgy a budapesti, mint a hozzáférhető vidéki levéltárakban őrzött középkori oklevelek tízezreinek átvizsgálásához. Hivatali szünidejét feláldozva, éveken át reggeltől estig tartó, fárasztó munkával gyűjtötte az oklevelekben előforduló helytörténeti adatokat, melyeknek, rendkívüli bősége csakhamar szétrepesztette az eredetileg megszabott kereteket. Belátta ezt az Akadémia történelmi bizottsága is és hozzájárult, hogy a munka a már meglevő csonka kötet figyelmen kívül hagyásával három kötetre terjedhessen. Az első kötetet, mely ötven íven huszonhat vármegyét ölel fel és 1890-ben jelent meg, általános nagy elismerés fogadta; de maga a szerző nem volt vele teljesen megelégedve. Fájlalta, hogy a még így is nagyon szűknek bizonyuló terjedelem mellett nagyon sok, kezében levő helyes birtoklástörténeti adatot kénytelen volt mellőzni, mely ilymódon az érdeklődőkre nézve hozzáférhetetlen maradt. A következő kötetnél, s méginkább az 1897-ben közzétett harmadiknál sikerült szabadabb kezet biztosítani magának, úgyhogy a Hunyadiak korának földrajza voltaképen Magyarország középkori hely- ós birtoklástörténetévé bővült s mint